Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)

1953-10-20 / 20. szám

4-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1953 OKtóber 20. NÉGY LÓ LEGENDÁJA KIS DONGÓ CLEAN FUN The only Hungarian Comic Paper in the U. S. Published every 5th and 20th of each month by KIS DONGÓ PUBLISHING CO. 7907-09 W. JEFFERSON AYE. DETROIT 17, MICH. Managing Editor: BELA KOLOS, üzletvezető szerkesztő. Munkatársak: E lap minden olvasója. Subscription price one year $2.40. Előfizetés ára egy évre: $2.40. Single Copy 10c — Egyes szám 10c Hirdetési árak. egy hasábos egy incses egyszerű hirdetés 75 cent, verses hirdetés $1.00. Entered as second-class matter July 1, 1942, at the post office at Detroit, Michigan under the Act of March 3, 1879. JÓ FELESÉG A férj: Nálunk az a baj, hogy a feleségem egy kis náthából ís nagy dolgot csinál. Pár nappal ezelőtt eltüsszen­tettem magam, mire a felesé­gem azonnal ágybadugott éa ielhivatta az orvost. — Semmi az egész, — mond­ta az orvos — egy kis nátha, nem kell vele törődni. Ennek ellenére a feleségem nem engedett felkelni és kí­vánságára naponta az orvos kétszer is megvizsgált. — Mariska, — mondtam végre — felesleges annyiszor idehivni az orvost, mert egé­szen jól érzem magam. Szép tőled, hogy annyira a sziveden viseled az egészségemet... — Ugyan, — vágott közbe erre a feleségem, — nem erről van szó. — Hanem? — Azért járatom ide olyan gyakran az orvost, mert örül la szivem, hogy végre egy ren­des férfit is láthatok a háznál.---------««§ --------­TAKARÉKOS APA — Ugylátszik, ez a Jóska férjhez adja a lányát._______ A TARSASAG KÖZPONTJA lesz Ön, ha a vendégeket jó­ízű élcekkel mulattatni tud­ja. Ezt pedig könnyen meg­teheti, ha olvassa a “Kis Dongó” élclapot s elmondja nekik az abban olvasott vic­ceket. — Miből gondolod ezt? — kérdi a másik. — Mert hallottam, hogy teg­nap egy női hálóinget vásárolt. A ZSUGORI Pista étteremben ebédel és nagyon Ízlik neki a leves. Már alig van a tányér felületén va­lami kis nedvesség, ö még ren­dületlenül kanalazza. A tulaj­donos ezt meglátja, odamegy hozzá és megkérdi: — Pista ur, ne hozzunk egy itatóspapirost? —■—««§§»>-------­ISKOLÁBAN Jancsit felelni hívja ki a számtanár. A felelés nem sike­rül és a tanár dühbe gurul: — Ilyen egyszerű példát nem tudsz kiszámítani — kiáltja — küldd be az apádat, majd be­szélek vele. — Nem lehet — feleli vigyo­rogva Jancsi. — Mért nem? — A papa most pont azért ül a börtönben, mert valami egyszerű dolognál elszámitotta magát. A KAPÓS LEÁNY A házasságközvetitő szeré­­ínyen, de Ízléstelenül berende­zett irodájába beállított egy ügyfél: — Nősülni szeretnék, — mondta. — Állok szolgálatára, — fe­jelte a házasságközvetitő és rögtön egy fényképet mutatott áz illetőnek: Az nézegette egy ideig a ké­pet, aztán megszólalt: — Nna, nem egy Vénusz. Nagy orra van, csúnya fogai és a szemei keresztbe állnak. — Pardon, uram, — csattant fel erre a házaságközvetitő hangja — erre a nőre nem ha­gyok semmit se mondani, en­nek én már négy férjet szerez­nem!--------§&>-----------­FIGYELMES FÉRJ — Hova sietsz? Újévi ajándékot akarok ven­ni a feleségemnek. — De hiszen még sokára lesz újév. — De én igyekszem, hogy el ne késsek, mert az idén elkés­tem. Szép asszony-királyunk, Má­ria Terézia alatt még csak gyer­mekkorban voltak a lóverse­nyek. A Bécskörüli versenypá­lyán a gyep még akkor igazán csak gyep volt; üde zöld fü termett rajta, nem csengő-bon­gó arany. Széna a lovaknak és nem borostyán. Minálunk pedig, azt hiszem, legföljebb az előzködés lehetett meg a mai versenyekből. Az előzködés az ősapa. Már talán Árpád is előzködött útközben a vezérekkel. A magyar népben e szerint mindig benne volt a lóversenyek bacillusa. Mikor a vásárról hazafelé jönnek az emberek szekereiken, mérföld­­nyi területen folynak a lóver­senyek. Gyű, Tündér! Gyű, Pajkos! A gazda közibe vág a két lónak; “Hadd lássuk, hol termett több zab!” De az ellen­felet is biztatják a kocsiban ülők: “Ne sajnáld a lovat.” Az országút fölvert porfelhőjében; az egész vonalon fakó fogatok rohannak, riasztó kurjongások közt. Ezer meg ezer verseny dől el minden percben. A királyné fülébe jutott az uj élvezet hire messze földről és meg is csiklandozta. Mert azj asszony asszony, még ha koro­na van is a fején. Elhatározta, hogy Bécsben is divatba hozza. Természetesen sikerült. Mert a korona korona, még ha asz­­szony fején van is. Beszéltek az angol lordokról, hogy egyenesen avégből nevel­nek lovakat, hogy előzködje­­nek, arabs vért eresztve belé­jük. Hogy a westminsteri her­ceg mesterségesen soványitjá magát és lovászait a ló kedvé­ért, hogy könnyebbek legye­nek a hátán. Pedig hát mi él­vezet van abban, ha az egyik ló hamarább ér be a csóvához, mint a másik? Hiszen szükség­képpen elsőnek kell lenni vala­melyiknek. Laxenburgban volt az első efféle verseny. Gróf Nádasdy uram, a vitéz generális rendez­te és báró Feldeck, aki Lon­donban járt ő felsége megbízá­sából, hogy szögről-végről ki­eszelje a futtatások mivoltj át. Pünkösd másodnapjára tűzték ki az ünnepélyt, mely zárt kör­ben folyt“ le. Csak a legmaga­sabb uraságok vehettek benne részt. A felséges asszony lázas ér­deklődésben égett; minden kö­vet, fát megmozdított a siker érdekében, még fiát, József fő­herceget is megbiztatta, hogy jelenjen meg ott akkorra a lo­vaival. — De ha nincsenek lovaim — felelte mosolyogva a főher­ceg, ki jobban szerette a köny­veket. — Meg kell tenni — mond a királyné szigorral. Nem volt menekülés. A királyfinak szót kellett fo­gadni, s lett belőle kínos udvari jelenet, emberöltők emlékeze­tében soha el nem mosódó. Jött a kitűzött nap, pünkösd másodnapjának délutánja. A királyné sátort veretett a lax­­enburgi pázsiton, a tavaszi nap­fény a sátor aranyos kopjáin tört meg és a vitézek csillogó ruházatán. A királyasszony pa­lotahölgyeivel a sátorból nézte, az érkezőket, hogy arcát a nap­fény meg ne süsse. Mert még mindig őrizte az arcát, melyről azt énekelték volt a poéták, hogy barack-virággal festik be reggelenkint a tündérek. Rendre érkeztek a lovagok, a Lobkowitzok. Kolowratok, a há­­romagyaru Kinsky-ek, a Kau­­nitzok hímzett sörényes orosz­lánnal a paripa gránátszin ta­karóján. Jött Starhemberg Já­nos hókafejű lován. De még a lovásza is vezetett hármat. Mind tüzes arabs faj, a vér SZERETETTEL KÉRJÜK ÖNT, ha hátralékban van elő­fizetési dijával, szívesked­jék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfize> tési dijat lejáratkor meg fizeti. Ha előlapunkat, mint mutatványszámot kapta s azt akarja, hogy a “Kis Dongó — Clean Fun” havonta kétszer megjelenő élclapot önnek rendszeresen küldjük, legyen szives vágja ki és töltse ki a lapunk utolsó oldalán lévő “Előfizetési felhívást” s küldje be az előfizetési díjjal együtt címünkre. Mutatványszámokat azoknak küldünk, akiknek cimét ismerőseik, barátaik nekünk beküldik azzal, hogy érdekli őket az élclapunk. így a mutatványszámot fogadja szíve­sen s azzal, hogy egy jóismerőse, barátja gondolt önre a örömet akar azzal Önnek szerezni, hogy alkalma legyen megrendelni s a lapot olvasni. Ha megrendeli sok élveze­tes, vig órát fog Önnek szerezni ez a lap, mint annyi sok más olvasónknak. Hisszük, hogy ön is csatlakozni fog olvasótáborunkhoz s megrendeli Amerika egyetlen magyal nyelvű élclapját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom