Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)

1953-10-05 / 19. szám

8-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1953 október 5. ÓHAZAI ANEKDOTÁK AZ ARANY BUZAKALÁSZ Mikor a szent koronát 1790- ben visszahozták Budára, e leg­nagyobb kincsünket minden megye fényes bandériummal kisérte. A hevesi bandérium egyik vezére Pankotai Jósa Gábor volt, a tiszafüredi nagy földes­­ur, ki II. József alatt csak a katonai erőnek engedve tűrte meg, hogy tizezer holdnyi bir­tokát felmérjék a földkóstolók Süvegére a kócsagtoll mellé, egynéhány szál aranyból készí­tett buzakalász is volt tűzve az áldott Alföld jelképéül. — Hol termettek ezek a bu­­zakalászok? kérdezte tőle gú­nyosan egy udvari ember Bu­dán. — Ilyeneket termett a ma­gyar föld, mig a német föl nem mérte, válaszolt bosszúsan Jó- Isa Gábor, ki nemesi birtoká­nak erőszakos fölmérését nem felejtette el.--------------------------­A PRÉDIKÁCIÓ Igaz lelkipásztor, derék em­ber volt Bócz István, ó-Torda református papja a XVIII. szá­zadban. És messze földön hires az ő ékesen szólásáról. De néha igen röviden, más­kor meg igen hosszasan beszélt. Meghalt egyszer egy Kis Ist­ván nevű tordai polgár, aki világéletében soha sem jáUt1 tempóimba. Tiszteletes Bócz István uramnak kellett őt el­­bucsuztatni. A jó pap fölállt a szószékbe s csak ennyit mon­dott: — Szerelmes hallgatóim, tő­lem azt kívánjátok, hogy én e felett az ember felett prédi­kációt mondjak és dicsérjem őt. De én őt nem ismerem, mert. ő soha el nem jött a tem­plomba. Most is mások hozták őt ide. Ám dicsérjék őt az ő szomszédai és kapufele, a fa, ahová dől, ott marad. Ámen. I. SÁNDOR CÁR ÉS A MAGYAR HÖLGYEK Mikor a bécsi kongresszus idejében Ferenc császár, I. Sán­dor cár és III. Frigyes Vilmos porosz király Budán mulattak, egy dúsgazdag mágnás fényes bált rendezett a fejedelmek tiszteletére. A cselédség nagy vendég ér­­keztét jelentette: Sándor cár jött. A háziasszony a lépcsőig sietett, a cárt fogadni. Minek ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “Kis Dongó” képes élclap hanvonként kétszer, — ! minden hó 5-én és 20-án jelenik meg. Az előfizetési dija egy évre 2 dollár 40 cent , félévre 1 dollár 20. Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt élc­­lapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta, jó humort, tré­fás történeteket, szivet-lelket üdítő olvasmányokat és a szép magyar dalokat szereli s ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg azt, hanem ismerő­seiknek is szívesen ajánlják előfizetésre. VÁGJA ITT KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök dollárt ..... centet a Kis Dongó ............ évi előfizetésére és kérem azt az alanti címre szíveskedjék tovább is küldeni: — megindítani: Nevem: .................................................................................. Utca, box: ............................................................................ Város: .................................................................................. 1 Állam: ................................................................................... Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. utána háromszor is meghajolt a koronás fő előtt, megfordult, hogy a felséget bevezesse a te-i rembe, hol már várakozott az egész társaság. A cár követte. Egynéhány szobán kellett át­menniük. És az egyik szobában véletlenül ott volt Magyaror­szág legszebb két hölgye: Or­czy Teréz és Orczy Fanni bá­rónők. A háziasszony nem méltatta, őket figyelemre, csak ment to­vább, mig eljutott a teremig. A küszöbön aztán elkiáltotta magát: — ő felsége! Mindenki fölállt. A háziasz­­szony meg féloldalt fordult, hogy a cárt előre bocsássa a terembe. Ekkor -látta csak, hogy a cár nincs sehol. Kép­zelhető halálos zavara, hogy időközben elveszítette koronás vendégét. A többiek is elrémültek, de csak hamar meg nyugodtak mert hírül hozták, hogy a cár több figyelemre méltatta az említett két bárónőt, mint a háziasszonyt és jónak látta ott maradni abban a szobában, a gyönyörű lányoknak udvarolni. A LEGKÖNNYEBB KORONA Mikor Ferenc császár és ki­rály harmadik feleségét 1808- ban magyar királynévá koro­názták Pozsonyban, a szent ko­rona szokás szerint közszemlé­re ki volt téve egynéhány na­pig. Maga Ferenc is megtekin­tette a koronát, sőt kezébe vé­ve fontolgatta egy darabig; az­­ta \azzaj a megjegyzéssel nyúj­totta át a koronaőrnek, hogy — Ez az én legkönnyebb ko­ronám, mert semmi adósság sem terheli.---------------------------­A MAGYAR ÚRI MODOR A becsehelyi Csuzy-családnak volt egy elzüllöt fia, ki az apai fegyelmet nem tűrve, a har­mincas évek elején nekivágott a világnak, bujdosott, elszakadt a Bácskába és ott csikóskodott vagy tizenöt esztendeig. Túl a Dunán azt rebesgették róla, hogy tulajdonképpen ő a Sobri Jóska. Végre a.z*-A- hazajött, s hív­ták az un társaságba. Azt mondta rá: — Nem lehessen ám az. Hogy (menjek én közétek, urak közé? Nem tudok én köztetek visel-{ kedni, én, aki eddig csak csi­kós voltam! — Csak viselkedj úgy, mint (eddig, csikós korodban; senki Sem fogja észrevenni, mondot­ta neki egy vármegyebeli ur. NAGYBAN KICSIBEN Frankfurtban Rothschild mu­latságot rendezett. A meghívó jegyekre rányomtatta: Liszt ur játszani fog. De keservesen csalódott. Többször szaladt a; nagy művészhez, de az mind­annyiszor elutasította. Végre :azt. mondta Rothschild, hogy fizet. Liszt azt felelte: — Sem pénzért, sem ingyen. — Hát a publikumnak nem játszik ön pénzért? — Az más, felelte Liszt. Lát­ja, Esterházy herceg áruitat jó­szágain ökröt, tehenet, borjut, juhot: de ha ön a hercegtől egy porció rostélyost kérne: pénzért, vájjon kapna-e?---------««3 ---------­A MAGYAR TERMÉSZETE — Puhára főzzük majd a magyart ! (weich kochen) mondta Deák Ferencnek a provizórium napjaiban egy osztrák. — Tudja meg az ur, válaszolt Deák, hogy a magyar ember (természete olyan, mint a tojá­sé: mentül tovább föl, annál keményebb lesz.--------Ja-*-----------­Hevesi dalok Őszre fordult már az idő, Sárgulnak a levelek, Nemsokára elfakulnak A virágos kiskertek.________ Elmúlt a nyár, itt van az ősz, Közeleg a hideg tél, De szivünkben azért egyre A szerelem nyara él. De jó, hogy a természetben Az évszakok változnak, De jó, hogy a virágos fák Édes gyümölcsöt hoztak. Mi. lenne, ha a szöllőnek, Nem volna csak virága? Az ember bort, kedvderitőt Akkor miből csinálna? De jó, hogy a sziveinkben Fiatalok maradunk S el nem múlik, örökké tart A mi csókos szép nyarunk. Vérünk pezsdül a tavasszal, örömben telik a nyár, Szüretelünk őszkor s télen Reánk meleg otthon vár. De jó, hogy itt Detroitban Töltjük el az életünk, Mert HEVESI CAFEJÁBA Bármikor elmehetünk. Akár tavasz, akár nyár van, Akár ősz van, akár tél: Jó bort inni, ne máshova, Csak HEVESIHEZ menjél. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 W. Jefferson Detroit, Michigan 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom