Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)
1953-10-05 / 19. szám
6-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1953 október 5. Daloljunk— muzsikáljunk PUSZTULÓBAN VAN A KIS KERT . . . Pusztulóban van a kis kert, Mintha csak ősz lenne. Alig maradt pár szál virág Hírmondónak benne. Letépted a szekfüt, rózsát, Mindenkinek: a ki nem is kérte . . . A virágnak ez a sorsa . . . Mégis, mégis fáj a lelkem érte. Maradt még egy bokor szekfü, Én ültettem régen. Azt az egyet, azt az árvát Hagyd meg emlékképen. Ne szakítsd le, ne add oda, Várj vele még két napot, vagy hármat ... S a síromra hozhatod ki Az utolsó fehér szekfü szálat. ■ ■ HA ÉN GAZDAG LENNÉK Ha én gazdag lennék, Négylovas hintóval járnék tihozzátok. Olyan kertem lenne, Ahol télen, nyáron nyílnak a virágok. Selyembe, bársonyba Járatnálak téged, arany cipellőbe S a nap elsápadna Hófehér nyakadon csillogóvillogó Sok sok drágakőbe. Ha én gazdag lennék Gyémántcsattos imakönyvet vennék néked Urnapi misére Ünneplő ruhámban együtt mennék véled. Aztán letérdelnék, Kis kezed fogva az oltár elébe, S megkérném a papot, Úgy áldjon meg minket, hogy a jó Isten is Örüljön az égben.---------------------------CSIPKÉS A SZŐLŐ LEVELE... Csipkés a szőlő levele, Sári a szeretőm neve; Ha barna is, de, de, de, De, de, de, Nem ci-ci-cigán’, Szeret az engem igazán. Csipkés a szőlő levele, Rózsi a szeretőm neve; Ha szőke is, de, de, de, De, de, de, i Nem né-né-német, Szeret az engem mig élek.--------<4t§ -------PIROS ALMA CSÜNG... Piros alma csüng az ágon, Én meg a rózsámat várom. Olyan édes minden csókja, Mitha csupa-csupa cukor volna. A bolhacirkusz 1840-ben Fölrándult Józsa Gyuri Pestre, és beszállt a Veres ökörbe, a Nemzeti Színházzal szemben, három lovával, a keshedt hin'tóval és minden apródságával 'egyetemben. Estefelé elunta magát. Hova menjen, az időt agyonütni? A cirkuszba? Hát az semmi, mert a cirkusz tulajdonosa spórol a fenevadjaival, sohasem döglik ott semmi, legfeljebb egy-két szelindeknek a fülét tépik le a medvék. A Nemzeti Színházba menjen? Az nem úri mulatság, mert még a nemes embernek se szabad pipáni ottan. Kapóra jött hát neki a nyomtatott cédula, melyet egy pincér adott a markába: “A csudálatos óriás Bolha az ő balét- és kötéltáncosi és vitéz pattantyusi mutatványaiban.” Látni lehet a botanikus kert mögött. Első hely egy huszas. Elméne hát Józsa Gyuri a botanikus kert mögé, leszúrta az egy húszast, és lebocsátá úri személyét egy karos székbe, az asztal mellett, mely ama ritka színjátszónak theatruma vala. És valóban csodálni lehetett azt a tudományra oktatott vér.szopó fenevadat. Már csak a termetéért is. Mert hogy nagyot ne mondjak, volt akkora, mint egy kis mogyoró. És miért ne lehetett volna akkora? Ha Cantonio ,ama nevezetes olasz góliát, embernek születhetett, miért ne kelhetett volna ki bolhatojásból is ilyen óriás? Gazdája, egy göndör fekete talián, hajszál vékonyságú arany láncra verve mutatta be, a tudós bolhát. Aki, mint a program ígérte, elsőben balétet járt, szép hegedüszó mellett. — Adta bestiája! kiáltotta Józsa Gyuri gyönyörködve, ezt a ritka táncot látván. Az asszonynép mosolygott, hogy milyen jól mulat a Józsa. Ennek utána kötélre, kifeszitett cérnára szállott a művész bolha; és csudadolgokat vitt véghez rajta, lefőzvén magát a hires Renz Katalint, a nagy kötéltáncosnét, akit — minekutána kitörte a lábát — Hohenlohe herceg vett feleségül. — Adta bestiája! kiáltotta megint Józsa Gyuri, mindjobban álmélkodván. Az asszonynép vihogott. Már nem is a bolha volt a fő, hanem a Józsa. Végül következett a katonai mutatvány. A diplomás bolha elsőben puskával, parányi kis ezüst puskával fektérozott körn andó szóra; a legjobb granatéros se különben. Aztán elsütött egy kis ólom ágyút... Ennek láttára Józsa Gyuri megnyálazta a jobb hüvelyké-Csipkés a szőlő. LAPKÉPVISELŐKET az ország minden vidékén felvesszünk, írjon a feltételekért. nek a körmét, és még egyszer elkiáltotta magát: — Adta bestiája! Azzal egy nagyot bökött az asztalra. És meghalálozott a világtörténet legnevezetesebb bolhája. Halála hanggal is járt; akkorát pukkant, mint egy kölyök pisztoly. — Jézus! sivalkodott az aszszonynép elszörnyedve. — Jaj, jaj, jajgatott a bolhaprofesszor. Égett ember vagyok! Oda a kenyerem! Az urat pedig bepörölöm. És ugv indult Józsa Gyuri ellen, mint aki ölni akar. — Ácsi! szólt a tiszafüredi magyar nemes rendületlenül. Mibe kerül? És lefizetvén a kívánt ötszáz forintot kopott bugyellárisából, méltóságosan lépködött kifelé a bódéból. ORVOSNÁL — A maga idegei betyár állapotban vannak, barátom. — Ez a horgászástól van — mondja a beteg. — Ugyan, hiszen ez egy csendes és ártatlan szórakozás. — De nem olyankor, ha az embernek nincs horgászási engedélye ... Andantino.
