Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)

1953-01-20 / 2. szám

1953 január 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 5-IK OLDAL testvére a tudománynak s ke-l fűlő utakon siet annak öleié- i sére vagy irtására. -Az “aranka-bogár” az a me­­sopotámiai elátkozott király ál­tal orzott gyűrűből egy kipat­tant darabka, — mely mint az eleven ezüst, elkezdett futni a fösvény király földjein, rétjein keresztül s amerre átvonult, elpusztult a vetés, a fű. Ezer esztendő óta átjött Mesepotá­­miából ide s itt garázdálkodik a gyehennára való. Aki ameny­­nyit agyonüt az elszaporodott fajból, annyi negyedórával rö­vidíti meg az egykori király millió esztendőre szabott kővé — átkozását. A “hangya” is nemcsak hogy szorgalmas, mint egy leégett kis falu, nemcsak hogy a felhőt huzza le nagy szárazság idején, ha egy csomóba verődik, de a tojása nélkül berekedne a dal a fülemülének piczi torkában, mert mint teszem azt, a vasár­napi zsoltárokhoz nyers tyúk­tojás kívánatos a rektor uram gégéjének, az ő éneklő kis szá­jának is jussa legyen ezekhez a morzsányi tojásokhoz. Az “aranyős-diszélynek,” a czinczéiek fajtájának, a “kőris­bogárnak,” mely az emberi testen fehér hólyagot húz, amerre magába szivja annak a “gonosz vérét,” mindnyájá­nak megvan a hivatása, hogy szintén nehéz elbillenteni a mérleget, vájjon halálra mél­tó-e inkább, vagy pedig szelíd elnézésre. De bezzeg nem igy van a kedvenc bogarakkal. Ezeket mythos veszi körül és a nép­kegyelet őrzi. Ott van pl. az “isién tehén­kéje.” Lapos, pirosfalu. fekete­­pöttyes rovar. A tavasz első taiosolyára mászik elő a falusi házak foszlott vakolata és vá­lyogrészei mögül. Van a gye­rekeknek örömük bennük, de hát mit ér, ha bántani nem szabad, nehogy az Isten meg­haragudjék. Mivel bizonyára annak is méreg lehetne az, ha a tejelő jószágában hiba es­­pék. Magok az öregek is, ha olyan helyen járnak, hol az Isten tehénkéi legelnek, óva­tosan illegetik a lépésüket, ne­hogy eltapossanak ha egyet is. De ha egészen az égé az em­lített hosszúkás, piros bogár, a “földi mennyország” szolgála­tába is jutott egy ilyen szinü teremtmény, a “hét pötítyes böde.” Formás, gömbölyű, mint a piros bogyó, hét petty van a hátán s nagy hivatalt visel: ő a szerelmesek üzenetvivője. CLEVELANDI T. OLVASÓINKHOZ ZVOLENSKI ISTVÁN TESTVÉRÜNKET, 8120 Holton Avenue Cleveland 4, Ohio megbíztuk előfizetések szerzésé­vel és a régi előfizetések kollek­­tálásával és az általa felveti előfizetések nyugtázásával. Kérjük támogassák őt nehé2 munkájában. Kis Dongó Kiadóhivatala Szófogadó, hűséges, titoktartó] szolga a Katinka-bogár (mert ‘csak igy nevezik), még eddig nem adott okot panasz-szóra. A leány vagy legény tenyerébe veszi és elmondja neki nyájas, kérő hangon: “Jó Katinka-bogár Ereszd szét a szárnyad Vidd el az én szeretlek szóm, Vidd el sebbel, vidd el nyomban Dél, keletre vagy nyugotra Oda, hol a galambom van.” A Katinka-bogár megérti a ké­rést. Kezdi ide-oda nyújtogatni a csápjait, egyet-kettőt lépked végig a tenyér lapályán, egé­szen a körmökig. Ott aztán megáll, mintha gondolkoznék, majd hirtelen elhatározással a rubintos szárnyak fölfelé emel­kedőben szépen ketté válnak, mint a széthúzott függöny s láttatni engedik kifelé kapasz­kodó partolat bélésüket . . . egy halk rebbenés s a kis rovar röpül . . . megy az üzenettel. Ha jól eltalálta az irányt, nagy megnyugtatás az a sze­rető szívnek, — ha meg elhi­bázza, nyilván elkanyarodik majd . . . Az anyatermészet azonban nemcsak a fiatalság bolond­ságaihoz vet vállat, hanem be­csülettudón gondoskodik az öregekről is. Az ő számukra ott a sok “keresztes pók” mind megannyi tudós professzor. A keresztes pók született ma- Ihematikus és “a nép luti'istá­­ja.” Egy befőtteshez hasonló alakú üvegbe betesznek apró papirszeletekre irt kilencven ■számot. A póknak most már kötelessége közülünk kiválasz­tani a szerencséseket, melyek \a legközelebbi húzáson kijön­nek. De van is hozzá ideje és elég kombinativ tehetsége. Az ilyen tudós munkához szüksé­ges lévén a magány és elvo­nultság, a jámbor pókot az, üvegbe zárják, ki aztán — mit] is tehetne szegény egyebet? —] megadja magát sorsának s csakhamar hálót eresztvén, lassankint fölhuzogatja bele a szükséges mennyiségű számot t.i. ötöt. Több nem kell. Meg­tette pályafutását, s ha a sze­­rencsehuzó fehérruhás leány még igazán ártatlan, úgy, hogy a keze más numerusokra nem .siklik, bizonyára “pirosán” jön­nek ki. . Ámde micsoda még a pók tudománya a “diszély”-éhez képest? Nem hiába jár aranyos ru­hába: országoknak sorsát, az pgész jövendőt, előre tudja. Amely esztendőben szórványo­san jő, kolera lesz akkor, ha nagyon zöldbe játszó a színe,) jól fog a gabona fizetni, a mi­kor elszaporodva jelenik meg, j mérget vehetni rá, hogy háború lesz. Testalkat, fény és tekintély dolgában hitványabb ugyan a csillogó “szentjános-bogár,” de azért ha öntudatlanul is, nagy szei’ep jutott neki: ő a nép dok­tora. Aki valamely évben elő­ször páratlan számú napon lát­ja fényleni, annak betegsége lészen: olyan bizonyos az, mint n tízparancsolat, nem mulaszt­ja azt el a világon semmi. De akinek szemébe páros napon ötlik, annak ugyan nem lesz abban az egész esztendőben csak fejfájása sem, még ha a] fejét beverik is. De minek bogarászszak to­vább? hol érjem végét a hosz­­szu sorozatnak? A “pézsma­bogár” szárnyainak bűvös ere­jéről beszéljek? Titokzatos, homályos csoda az! Ha por­rá törve a szeretett lány ivópoharába kerülnek,, az a leány megtanul viszont­szeretni: viasszá lesz a szive, (játszani lehet vele. Csakhogy a pézsmás bogár szárnyainak csupán úgy van mpg az ereje, ha halva találtatik, még pedig Nagyboldogasszony éjszakáján, első kakas-kukorékoláskor. Vagy a temetőben lakó félel­mes külsejű “sir-bogár”-ról szóljak? A külső nem határoz; jó derék bogár az, hirt visz a halottnak, a rögös hant repe­désein át, kedves, itthagyott övéiről. Mindent, de mindent1 elmond neki igazán, úgy amint! történik. Honnan veszi, honnan tudja? Hát bizony .úgy tudja, hogy későn este előmászik a temetőből a faluba, hol a ro­varország' dalnoka a “tücsök” énekel. Annak megérti a dalait, melyekbe össze van foglalva az egész család aznapi dolga. Világosan következik ebből, hogy amely házban olyan az élet sorja, hogy a megtisztult halottakat megpirítaná oda­lenn, ott ugyan elteszik láb alól a fecsegő tücsköt, de bez­zeg megbecsülik a jó emberek. Egyhangú dalait, melyek du­­dolásnak sem járják meg, egé­szen megszokják. A családhoz tartozó házibarát ő, szerény, igénytelen, a szoba valamely szögletében, vagy a küszöb alatt szorul meg, s mikor az est homálya megnöveli a magány komorságát, a néma csendben, dalának szárnya támad, s mint egy tündérrege, úgy ringatja el a benne mélázót. De hát mind ezt csak a nép érti meg, érzi át. Az úri famí­liáknak másféle a házi barát­juk. Az urak, a tudósok gom­bostűre szurkálva, üveges fió-LAPKÉP\ 1SELÖKET az ország nűnen vidékén fel­veszünk. írjon a feltételekért. kokba zárják a szegény bogara­kat, melyeket csak a nép tud megbecsülni élve. De háládato­­£ak is érte. Amint láttuk, sok ügyes-bajos dolgát elvégzik. S ez a jó egyetértés, melyben, egymással élnek, lélekemelő és költői. A föld legnagyobb te­remtményei magukénak vall­ják a legapróbbakat, foglalko­zást nyújtanak nekik és gondot viselnek rájuk; csak egyetlen­­tegyet fumigálnak, csak egyet­lenegy rovarkáí enged át a ‘bőkezű magyar nép az előkelő világnak, '•“az úri asszonyok bogarát” — a bolhát: hadd jusson nekik is. Mintha bizony az úri asszo­nyoknak a bolhán kívül is nem lenne elég bogaruk.--------------------------­MIT TALALT — Tegnap váratlanul haza­mentem s lányom száján olyan dolgot találtam, amit nem sze­retek. — Mit? Talán pirositót? — A szomszéd fiának az aj­kait.-------«•§§*>—---­— Azonkívül, azzal van vá­dolva, hogy hatósági közeget) akart megvesztegetni. — Erről nem tudok, bíró ur. — Nem? Hát ki akart kol­bászt adni a rendőrkutyának? Ha előlapunkat, mint mutatványszámot kapta más olvasónknak. Hisszük, hogy ön is csatlakozni foss olvasótáborunkhoz s megrendeli Amerika egyetlen magyar nyelvű élclapját. s azt akarja, hogy a “Kis Dongó — Clean Fun” havonta kétszer megjelenő élclapot önnek rendszeresen küldjük, legyen szives vágja ki és töltse ki a lapunk utolsó oldalán lévő “Előfizetési felhívást” s küldje be az előfizetési dijja] együtt címünkre. Mutatványszámokat azoknak küldünk, akiknek címét ismerőseik, barátaik nekünk beküldik azzal, hogy érdek?! őket az élclapunk. így a mutatványszámot fogadja szíve­sen s azzal, hogy egy jóismerőse, barátja gondolt önre s örömet akar azzal Önnek szerezni, hogy alkalma legyem megrendelni s a lapot olvasni. Ha megrendeli sok élveze­tes, víg órát fog Önnek szerezni ez a lap, mint annyi sok

Next

/
Oldalképek
Tartalom