Kis Dongó, 1953 (14. évfolyam, 2-24. szám)

1953-12-20 / 24. szám

CLEAN FUN APJA FIA Jancsitól megkérdi a tanitó az iskolában: — Ki irta a “Talpra Ma­gyarét? — Egy biztos, — feleli Jan­csi — én nem. — Micsoda válasz ez?! Hol­nap küldd be az apádat! Apja másnap bemegy az is­kolába és a tanitó idegesen magyarázza: — Kérem, megkérdeztem tő­le, hogy ki irta a “Talpra Ma­gyar”-!, azt feleli, hogy ő nem. — Hát — feleli elgondolkod­va az apa — valami van ben­ne. mert eddig én nem vettem észre, hogy verseket irt volna...---------s 5 §*»-------­EGYKOR ÉS MOST Andor megitta ebédutáni fe­ketéjét, aztán egészen várat­lanul megszólalt: — Mancikám? — Tessék, — felelte a fele­sége. — Valami eszembe jutott. — Na? — Az első találkozásunk. Azt hittem, hogy már asszony vagy és amikor megtudtam, hogy még lány vagy, milyen nagyon boldog voltam. — Mit akarsz ezzel mondani? — Azt, hogy most is milyen nagyon boldog volnék, ha még most is lány volnál. Megjelent ÉS Kapható a “KIS DONGÓ” 1954-évi NAPTÁRA Vol. XIV. évfolyam — No. 24. Detroit, Mich., Cleveland, 0. 1953 december 20. <^§§lg5> 51 Kellemes Karácsonyi Ünnepeket es Boldog Uj Esztendőt kíván A “KIS DONGÓ-CLEAN FUN” SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA AZ ASZFALT BETYÁR Sanyi barátja egyik nap ész­revette, hogy Sanyi kitartóan követ egy feltűnően öltözött nőt. Kiss odalépett Sanyihoz és a vállára ütött: — Te gazember, mit esi nálsz? Mit szaladsz nősembei létedre nők után? — Jó, hogy jössz, — felelte Sanyi — ez a nő már egy órája járkál előttem és nem tudom lerázni. AZ ÉVFORDULÓ — Főnök ur, tudja-e, kérem, hogy ma van a huszonötödik évfordulója annak a napnak, mióta az ön cégénél dolgozom. — Igazán, csakugyan. Oh jól emlékszem még az ön belépé­sére. Első nap mindjárt tiz perccel később jött az irodába.----------------------­A BOR Jelenet egy vidéki kiskocs­mából. A vendég egy pohár bort rendel, megkóstolja, aztán a korcsmárost hivja és megkérdi: — Mi ez? A korcsmáros zavartan kérdi: — Mit tetszett rendelni? — Bort. — Akkor ez bor. — Na, ha ez bor, — mondja a vendég — adok magának tiz dollárt, ha megissza. — Ezt, — mondja a korcs­máros — még száz dollárért se.--------«£§»»-------­A SZERENCSÉS SZERELMES i — Minek nevezed azt a fér­­j fit, akinek szerencséje volt a I szerelemben? 1 — .Agglegénynek. VENDÉGSÉGBEN A meglehetősen sovány va­csora után Zsigáék élénk be­szélgetést kezdenek a vendég­gel és pár órai kellemes tár­salgás után megkérdi a házi­asszony a vendégtől: — Nem szeretne, kérem, va­lami frissítőt? — De igen — bólint a ven­dég. Az asszony erre odamegy az ablakhoz és kinyitja. S jön be a friss levegő.--------------------------­JÓ ÜZLETI FOGÁS Marcinak íosszul ment a korcsmája és hogy a forgalmat fellendítse, táblát tett ki a be­járat fölé, hogy aki három, kvart bort megiszik, annak a negyediket ingyen adja. Barátja megkérdete tőle: — Mondd kérlek, hát lehet három kvart bor után a negye­diket ingyen adni? Hiszen erre az üzletre te okvetlen ráfizetsz. — Ellenkezőleg, remekül ke­resek rajta. — Ezt nem értem. — Pedig a dolog igen egysze­rű, mert aki három kvart bort megivott, az a negyediknél már nem tudja, hogy bort iszik-e vagy vizet.---------**§ £*>--------­A LEGÚJABB KÖSZÖNTÉS Két ember találkozik az ut­cán és az egyik igy köszön: — MÁV! — Mi az, hogy MÁV — kérdi a másik. — Még Állásban Vagyok. — Úgy? — mondja a másik. — Akkor MÁK. — Mi az, hogy MÁK? — Már Állásomból Kitettek.----------------------­A NEVETŐEMBER — Ha valami szamárságot csinálok, magam nevetek rajta a legjobban. — Boldog ember vagy öre­gem. Milyen derűs életed le­! hét... mert folyton nevetsz. SZERETET Ne gyújtsatok gyertyát A karácsonyfára, Ha beláthat könnyes szemmel Egy árva is rája. S ha nem szelik meg Vigan a szegénynek, Illatával se adjon hirt A kalács-,sütésiek! Tűz hiába pattog A kályháitokba’; Ha az utón didergőkre Nem gondoltok ma. Krisztus születését Hasztalan áldjátok: Ha az utca-ajtókat Hamar bezárjátok! ... — Mit ér a hozsánna, Az Úrhoz, a mennyhez: Ha szivünkben nincs szeretet Minden emberekhez!--------------------------­AZ ASSZONY PANASZA A feleség: Nálunk az a baj, hogy a férjem, ha udvarias, akkor egyenesen elviselhetet­len. Feltűnt nekem, hogy már hetek óta, miközben ebédelünk, folyton azt mondja: feleségem, te egy ékszer vagy ebben a la­kásban. Eleinte nagyon hizelgett ne­kem ez a bók, de mikor már nagyon sokszor mondta, gya­nús kezdett lenni és ma meg­kérdeztem : — Mondd férjem, mért mon­dod te nekem, hogy én egy ékszer vagyok a házban? — Miért, hogy miért, — mondta férjem, — mert egy ékszer sem tud főzni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom