Kis Dongó, 1952 (13. évfolyam, 2-24. szám)
1952-01-20 / 2. szám
1 1952 január 20. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 3-1K OLDAL A KIRÁLY SZÁZ VIRÁGA A VARÁZSLATOS RÓKABÖRÖK Máramarosvármegye levéltárában a poros akták közt van egy vádlevél e század elejéről, melyben ez a csiklandós kifejezés is előfordul: “A király száz virágot letört.” Volt hol. Igazi paradicsomkert Máramaros vármegye; sója, fája, vize van, mindene van. Még gyémánt)] ai is. Napokig lehetne róla mesélni. Szép nemzeti folyónk. szőke hullámú Tiszánknak is itt jön meg a kedve útra kelni. A Kabola-Polyánán kellett lakniok valaha a görög isteneknek. Valóságos paradicsomkert Máramaros. Terem benne tömérdek fehér rózsa, szelid nézésű rutén leányzók, még ennél is több piros rózsa, tüzes szemű oláh fáták ... Hiszen tán meg se látszott az a száz letört virág! . .. Szinte nem is érdemes értök szót vesztegetni. De mégis csak elmondom, hogy Mihályi Pál megyei esküdt éppen azokban a nehéz napokban, mikor a megyei nenemesség odajárt a harcokban, a nagy Napoleon ellen, kihirdette járásában a Verhovinán, hogy Péter-Pál napján odaérkezik a király, hű népe látogatására. Dobszó mellett kiáltották el a tizedesek a községekben: — Adatik tudtára mindenkinek, hogy király ő felsége megérkezik Péter-Pál ünnep napján a Verhovinára s a kamionkai völgyben lészen tartózkodása sátorában, ahova is minden telkes jobbágy egy rókabőrt tartozik elvinni ajándékba s minden egyes község a legszebb hajadont. Szállt, szállt a hir. Miért ne lehetne való? Mig a nemes urak elverik Napóleont, ide jön nyaralni biztos helyre a Verhovinára. Hát okosan teszi. Olyan ez, mint a vár. Hegyek mögött hegyek, amikről ezüst patakok futkosnak lefelé pajkosan ... örökké futnak, ezer év óta sietnek, soha sehol meg nem állnak e keskeny csermelyek. Az ezüst patakok erre a hir-TÖBBEKNEK. Ha sztrájkol vagy munkanélkül van és előfizetése esedékessé válik, Írjon egy póstakártyát s mi halasztást adunk az előfizetési dij beküldésére. re se álltak meg, csak az emberekben keltett érdeklődést, pezsgést. Bezzeg lett becsülete a rókáknak. Sokra vitte Isten a dolgukat. A leghíresebb medveölők is kicsibe kezdték venni a mackót, hadd nőjjön, hadd szőrösödjék, mindenki a rókákra vetette magát. Elannyira, hogy tán maguk a medvék is észrevették ezt és sopánkodának: “Nagyon elszaporodunk, ha ez igy megy, mi az ördög történhetett a bőrünkkel, hogy senkinek sem kell többé?” (Nyilván a szűcsöket, okolták!) Hát még a szép hajadonok értéke, hogy fölszállott! Nem i,s folyt szó másról a falvakban, mint melyik a legszebb, ki menjen a királyhoz? S milyen előny háramlik abból a leányra, famíliájára, a községre,' ha a király szeme megakad valamelyiken? Volt aki szepegett, hogy el kell mennie, de az!, is restelte volna, ha otthon marad. “Nem tört ki lázadás, hehehe” — nevetgélt Mihályi uram a markába, mikor végig kocsizva a falvakon, látta, hogy patyolat ingvállakat varrnak az asszonyok a ház előtti padkán, hogy a csizmadia kaptáján kordován csizmácska szárad künn a kis ablakban s mikor panaszra jöttek hozzá, apák, anyák: — .Jaj nemzetes uram, égbekiáltó igazságtalanság történt a leányommal. Nem őt választották biró uraimék a király; elébe, hanem a verébfejü Olényát, pedig isten-ember tudja, hogy a mi lányunk a szebbik. Sir, ri szegény azóta, mint a megbolygatott lánc. — Hát ő is hadd jöjjön! —) rendelte a hatalmas esküdt s még jobban nevetgélt utána. ... Hja, bizony ostoba fenevadak voltak azok a sárkányok, i kik a magygx népmesékben mindennap egy szüzet reggeliztek fel, a fekete posztóval bevont város nőnemű fiatalságából, hogy ki nem találták a dolog tetszetősebb formáját | (pedig a hét fejükben lehetett J volna annyi ész) mindig a következő legszebb leányt kérni; amennyire hiúk ezek a bohó kis lányok, biztosan önként is elmentek volna a sárkányhoz. S mennyi fekete posztót lehe-: tett volna megkímélni. A Verhovina hajadonai nem ellenkeztek csöppet sem, mert aranyból volt a horog, amelyen kifogták: hogy a legszebbek jöjjenek. A rókákról nem lehet ennyi jót mondani. Igaz viszont, hogy a hajadonok közt az a legenda volt elterjedve, mintha a király házasodni akarna, hát nyilván asszonyt választ a verhovinai leányok közül (no iszen, majd adna ( annak a felesége Mária Terézia császárné) és ez elég maszlag j volt: de a rókák közt nem volt I forgalomban semmi legenda s ! a rókák végre is szeretik a bőrüket állandóan magukon viselni, bármennyire megtisztelő legyen is egyébként egy róka hüvelyére nézve, ha az a király tulajdonába megyeni át. Öreg Tahó Mihály uram, aki versifikátor volt a maga nemében, versekben irta meg valamikor a Verhovánát, Máramaros legelhagyatottabb hegyi vidékét, hasonlítván annak mappái ábrázatját a pacalhoz s minthogy kulináris ember volt inkább mint festő, a fenyvesek illatáról a malacpecsenye szaga jut eszébe, Írván: Itt sütik a tarka farkú Kis malacot Füzfanyárson, Faparázson. Egyébb figyelemre métló dolgot nem lehet mondani a Verhovina egyforma kinézésű völgyeiről, hegyeiről. Azt meg éppenséggel meg sem álmodhatta, hogy itt valaha király tanyázzék — ahol még a nemesség is restéit letelepedni. A Hatfaludyak, Pogányok, Szaplonczayak a megye szereplő famíliái, mind az enyhébb részekbe húzódtak. A Verhovina volt az ismeretlen megyerész. A szolgabirák évtizedekig be se szagoltak oda, vicispán arra soha se járt, ha csak nem valamikor Mátyás idejében. De hova is szállt volna ott be egy akkora ur? Nem volt ott se kastély, se vendéglő. Nem volt ott semmi, amit megehetett volna. Ami azonban őt megehette volna egy-két medve, sűrűn akadt. A Verhovina a vármegye mostoha földje. Azért húzódtak aztán oda a mostoha gyermekei és a katonaszökevények, meg az üldözött betyárok. Oda már a pandúr se ment utánuk. Az ördög találjon meg valakit a Verhovinán! S most szinte elképzelhetetlen, a király jön oda. Ilyen bolondság is csak az olyan fejben teremhet meg, amin korona van. Közönséges/ kalap alatt lehetetlen. Minden mutatta már a nagy nap közelgéséU A környékbeli mesteremberek sátort emeltek a kamionkai csendes völgyben, mely szép, de vacj. Mihályi ügyelt fel mindenre. Nemzetiszin szövettel volt bevonva a sátor, aranyozott kopjára feltüzött ajtófüggönyökkel. Köröskörül az ország és a megye címerei tarkállottak. A sátor belsejében aranyos trón készült s pompás ágy medvebőrökkel. A sátor mögött vagy ötven lépésnyire .sütő-kemencéket, katlan-lyukakat vájtak a földbe a napszámosok. A hires Vojtáknét hozatják el Husztról, az fog a királynak főzni. I No iszen, nem is evett az még Bécsben olyan töltött káposztát és levén-sültet. (Folytatjuk) A FESTŐ — Képzelje, betörtek nálam s egy csomó értékes dolgot elraboltak. — Ne mondja? És mit vittek el? — Több ékszert, vagy húsz dollárt készpénzben. És tudja még mit? Emlékszik arra a festményre, amit magától vettem? Kivágták a keretből.... — Nagyszerű, — közbevág a festő, — a szerencsém meg van alapítva, a lapok írni fognak róla, mindenki emlegetni fogja a nagynevű festőt. — És, — folytatja a műkedvelő. — az aranyozott képkeretet elvitték és a festményt otthagyták.------------------------• VENDÉGSZERETET Egy kulacs bort kapott a cigány. másnap eljött hozzá a komája. Sajnálta tőle a jó bort, de mégis megkínálta vele: —Nesze, igyál de ebből nem i lehet sokat inni! —Miért? —Mert nem adok! AMERIKAI NYELVMESTER Kiválóan alkalmas niagánfamiíásra, az angol nyelv elsajátítására, mert a szayak mellett fel van tüntetve azok kiejtése is. I. része: Az angol nyelvtan. II. része: Alkalmi beszélgetések a mindennapi életből vett példákból. III. része: Angol-magyar szótár. IV. része: Magyar-angol szótár. Külön rész: Az Egyesült Államok alkotmányának ismertetése. ( , Második külön rész: Polgárosdási Tudnivalók. Harmadik rész: Hasznos tudnivalók és útbaigazítások az amerikai életben felmerülő mindennapi kérdésekben. A szép kötésben lévő 320 oldalas, finom könyvpapirra, ^ n j- A tiszta olvasható betűkkel nyomott könyv ára.............. v . D U Kapható a KIS DONGÓ Kiadóhivatalában 7907 W. JEFFERSON AVE. — DETROIT 17, MICHIGAN Vidékre 15 cent portóköltség csatolandó a rendeléshez. Minden újonnan bevándorolt magyarnak a legalkalmasabb az angol nyelv megtanulására. *
