Kis Dongó, 1951 (12. évfolyam, 7-23. szám)

1951-09-20 / 18. szám

1951. szeptember 20 KTS DONGÓ — CLEAN FUN 5-IK OLDAL — A nagyságos ur számára egy levelet hoztam, — mond­ta, és összecsavargatott papi­roscédulát nyomott titokzato­san a markomba. Felbontottam a cédulát s a következő sorokat olvastam ki belőle: ‘•Hah, ön tehát becsületes menyasszonyokra veti ki a há­lóját!! Mindent tudok!! Egyik kettőnk közül nem hagyja el élve ezt a helyet.” — Veszve vagyunk, — da­dogtam sápadtan. — Mi történt? — Itt van, olvassa! . . . Az ismeretlen hölgy végig­futotta a ceruzával irt levelet, aztán rémülten horgasztotta le szép, világos szőke fejét. — Micsoda nap van ma? — kérdezte. — Szerda. — Szerda? Bizonyosan tud­ja? — Persze. — Akkor csakugyan veszve vagyunk . . . — Hát micsoda okozati ösz­­szefüggés van a szerda és ko­rai kimúlásunk között? A szép nő izgatottan köze­­lébb hajolt hozzám. — Tudjon meg mindent, — suttogta kétségbeesve. A vőle­gényem főpincér a francia vendéglőben és a keddje min­den héten szabad. Ilyenkor az összes borravalóiért sört iszik és mindenütt megtalálható, csak a francia vendéglőben nem. Ez volna tehát az egyet­len hely, ahol háboritlanul nul cseveghetnénk, — ha vé­letlenül el nem tévesztettem volna a dátumot. Most jutott ugyanis az eszembe, hogy ma szerda van . . . — Eszerint mit teszünk? — Lőjje le, mint a szibériai farkast. — Fájdalom nem lőhetem le, CLEVELANDI T. OLVASÓINKHOZ ZVOLENS KI ISTVÁN TESTVÉRÜNKET, 8120 Holton Avenue Cleveland 4, Ohio megbiztuk előfizetések szerzésé­vel és a régi előfizetések kollek­­tálásával és az általa felvett előfizetések nyugtázásával. Kérjük támogassák őt nehéz munkájában. Kis Dongó Kiadóhivatala mert a revolveremet ott felej­tettem Szibériában. — Akkor csakugyan végünk van, — susogta remegve. — Mit tegyek? Ha fizetés nélkül távozom, egyenesen a rendőrséghez visznek, ha a fi­zető pincért hivom, akkor rög­tön meg is csináltatom vég­rendeletemet. III. Hajnali fél háromig ültünk a francia vendéglőben. Körül­belül negyedfélszáz cigarettát szívtam el, s a folytonos izga­lom annyira elkábitott, hogy reggel felé már azt sem tud­tam, én vagyok-e a főpincér menyasszonya, vagy a főpin­­cér-e az én menyasszonyom. — Fizetek! — kiáltottam re­kedten. — Mit akar tenni? — szólt a szép nő ijedten. — Most már mindegy, most már semmivel sem törődöm. A csöngetésre egy zömök, vörös bajuszos fiatalember kö­­í zelitett az asztalunkhoz. — Uraságod fizetni akar? — sziszegte sötéten. — Igenis. — Tehát jó, számoljunk le... A hideg végigfutott a háta­mon, de azért hőiesen diktál­ni kezdtem. — Két adag fácán! — Kétszáz forint. — Hogyan, két adag fácán kétszáz forint? — rebegtem megsemmisülve. — Csak nem drágálja! — mondta és mereven a szemem­be nézett. — Dehogy, dehogy, sőt el­lenkezőleg. Egy adag kompót. — Ötven forint. — ötven fo — — Talán ez is sok? — Dehogy, inkább még so­ha sem ettem ilyen potom áron kompótot. Egy jérce — — Háromszázhuszonöt fo­rint — — A többire nem emlékszem, — hörögtem, miközben égnek álló hajszálaimat lesimitani igyekeztem. — De emlékszem én, — szi­szegte a főpincér villogó sze­mekkel és elém tett egy kis papirost. Ez a kis papiros ezerkétszáz forint kontót jelentett. Fizettem. A legöregebb kö­lesek nem emlékeznek ilyen fi­zetésre. A tárcámat kiürítet­tem. Oda adtam családi pe- I csétgyürümet, ezüstfogantyus sétapálcámat, arany órámat, aranyláncomat, aranyinggomb­­jaimat, gyémánt melltümet, sárga felöltőmet. Minden el­veszett, csak a becsület maradt meg. A becsülettel és a hölggyel eltávoztam. IV. A mulató kapujában egy ur lépett hirtelen elénk. Olyan nyápii volt, hogy még a szél is elfujta volna. — Jó, hogy találkozunk, — szólt a hölgyhöz, — elkészí­tettem boldogult vőlegénye sir­­versét. A hölgy zavartan dadogott valamit, engem sötét gyanú fo­gott el. — Sirversét? — szóltam fa­gyosan, — szabad kérnem? Az idegen habozás nélkül átadta a következő verset: A sarud oldozd meg vándor, E hant alatt pihen Kis Sándor A legjobb vőlegény a földtekén. Hü menyasszonyod, gyorsan követlek én. — ön tehát szabad? — kér­­dém metsző éllel. ő nagysága lehajtotta a fe­jét. — Az vagyok. — És ki az a főpincér? — A bátyám... De hisz az mindegy ... Nemde? — Mindegy? Hát ezért fi­zettem, halálos félelmemben, olyan nagy árat egy vacsorá­ért? — gondoltam magamban. Elszédülve támaszkodtam a vendéglő ajtajához. — De azért jó barátok ma­radunk, ugy-e? — suttogá ő nagysága és a sirversköltővel távozott. Csak hónapok múlva tudtam meg, hogy az a nyápic alak volt a vőlegénye s ezzel a mód­szerrel szereztek pénzt... az esküvőjükre.------------s.jCa-----------­AZ ÜGYVÉD SZERELMI VALLOMÁSA — Kisasszony, nem rég ész­revettem, hogy szivemet valaki elrabolta. Első gyanúm, amely a kisasszony felé irányult, va­lónak bizonyult. Nem kések te­hát kegyedet az anyakönyvve­zető elé idézni. A FÉRJ TALÁLMÁNYA — Nézd férjem, most megint feltaláltak valamit. — Mit? — kérdezte a férj. — Olvasd, feltalálták, hogy fából is lehet üveget csinálni. Csak te nem találsz fel sem­mit, úgy látszik, krónikus agy­hurutod egyre veszedelmeseb­bé válik. — De Rózám, — szólt a férj — én is feltaláltam valamit. — Ugyan mit? — Egy olyan dolgot, amivel a legvastagabb falon is át le­het látni. — Ugyan mi az? — Ablak.--------------------------­A BÖLCS TANÁCS Az amerikaiak nagy Lincol­­ja egy napon levelet kapott, melyben az ismeretlen iró au­­togrammot és pársoros aforiz­mát vagy bölcs tanácsot kért tőle. Az illető pár nap múlva ezt a választ kapta: “Tisztelt Uram! Ha egy vad­idegen embertől szívességet kér, csatoljon a leveléhez vá­laszbélyeget. íme itt küldöm a bölcs tanácsot és aláírást. A. Lincoln.” TESTVÉR! Tízezrével kóborol a hazátlan magyar Európában. Kivándorolni csak az tud, aki erős, egészséges, munkaképes. De mi lesz az otthagyottakkal? Mi lesz az öregekkel, árvákkal, betegekkel? Ezeket támogatni a mi kötelességünk és célunk. Segíts nekünk, hogy segíteni tudjunk! Amerikai Magyar Segélyakció 246 FIFTH AVE. NEW YORK 1, N. Y. (Room 509) VÁGJA LE! TÖLTSE KI! KÜLDJE BE! AMERICAN HUNGARIAN RELIEF, Inc., 246 Fifth Ave. (Room 509) New York 1, N. Y. Mellékelten küldök..................dollárt tengerentúli nyomorgó magyar testvéreink segítésére: Név: .............................................................................. Ucca, szám__________________________________ Város ______________________________________

Next

/
Oldalképek
Tartalom