Kis Dongó, 1950 (11. évfolyam, 1-16. szám)

1950-01-20 / 2. szám

FURFANGOS ADÓS — Ez a Sanyi már két éve tartozik nekem ötven dollárral. — Na és nem tudod megkap­ni tőle? — kérdi valaki. — Nem én, egy centet sem! De ez még semmi! Megtudtam, hogy pénzbeszedő irodát nyi­tott. írtam hát neki, hogy hajt­sa be a követelésemet. — ÉS?-— Elvállalta. — Na és? — Utána azt válaszolta, hogy minden fáradozása hiábavaló volt és mellékelt egy számlát 60 dollárról! p , CLEAN FUN Vol. X. évfolyam. — No. 2 Detroit, Mich., Cleveland, O. 1950 január 20. ÜGYES ASSZONY — Az én feleségem éjjel, be­hunyt szemmel is tudja, ha akarja, hogy hány óra van. — Ez érdekes. És hogyan? — Egyszerű. Engem kelt fel hogy nézzem meg.--------va-5 £*».-------­NEM LEHET A pap az oltár előtt egy ifjú párt esket és beszédében többek közt a következőket mondja: —.... a férj köteles mindenkor és minden ellen megvédeni az ő feleségét, a feleség viszont kö­teles férjét mindenhova követ­ni.... — Jaj, főtisztelendő ur — zokog fel a menyasszony — ezt én nem tudom vállalni.... — Miért, édes gyermekem?— kérdi jóságosán a pap. — Mert az én férjem levél­hordó.------------------------­JÓ ÜGYNÖK — Uram, megalapozhatja a szerencséjét, vegyen tőlem egy sorsjegyet . . . — Köszönöm, — mondja el­utasítóan Péter — nem akarok nyerni. — Csak vegyen, — mutatja sorsjegyeit az ügynök — van olyan elég, amelyik nem nyer! JÓ VÁLASZTÁS — Hallom, öregem, hogy megnősültél. Csak nem azt a szőke nőt vetted el, akivel a múltkor láttalak? — De azt. — Hiszen az a nő rettentően dadog! — Na és? Tudod, hogy mi­lyen remek ez? Mire kimondja hogy egy uj kalap kell neki addigra már ki is ment a di­vatból az a kalap.-------------a<? £ *-•----------­FALUHELYEN — Mondja Jóska bácsi, maga ^ mit csinál, ha fáj az oldala? — Semmit! — Látja, látja, ezt a tanácsot még soha nem adták nekem. TILTAKOZÁS — ön egy lusta ember, — szidja a főnök az alkalmazott­ját, aki nem akar rendesen dol­gozni. — Kérem, főnök ur, ne ne­vezzen engem lustának, én egy­szerűen csak nem akarom ma­gamat halálra dolgozni.--------------------------­RENDŐRSÉGEN — Na és milyen alapon kér fegyverviselési engedélyt — kér di a rendőrtiszt. — Sok az ellenségem. — Miért, mi a maga foglal­kozása? — Házasságközvetitő vagyok. Megjelent es Kapható a “KIS DONGÓ” 1950-evi NAPTÁRA RENDELOSZELVÉNY E LAP UTOLSÓ OLDALÁN. MAI GYEREKEK JÓ TANÁCS — Rémes! A papagájom már az ajtónyikorgást is utánozza. Mit csináljak vele. — Olajozd meg.--------------------------­Sanyi rossz fát tett ezér* a papája alaposan elnás­pángolja. Azután megkérdezi tőle: — És most tudod, hogy mi­ért kaptál ki, fiam? A kisfiú szipogva válaszol: — Ilyenek vagytok ti, szü­lők. Megveritek a szegény gye­rekeket és a végén azt sem tud­játok, hogy miért? LEÁNYOK BESZÉLGETNEK — Hallom — mondja az egyik — amióta összevesztél Annával, nem is köszönsz neki. — Nemcsak, hogy nem kö­szönök — válaszol a másik — de még a ruháját sem nézem meg.-----------*+% £*-•---------­FÉLTÉS — Pistike, miért nem akarod nekem a növénygyűjteménye­det megmutatni? — Mert azt hallottam, hogy a bácsi vegetáriánus.------------«§$&■■---------­GYERMEKSZÁJ A papa észreveszi, hogy fiacs­kájának tankönyvében egy cso­mó lap át van huzva. — Mondd csak — kérdi tőle —, mit jelentenek ezek az át­húzások? — Hogy azt a részt már megtanultam. — És miért kell azt megje­lölni? — Nehogy mégegyszer meg­tanuljam. VÉDEKEZÉS — Rettenetes, hogy minden­nap elkésel! Egyáltalában tu­dod te, hogy mikor kezdődik a tanitás? — Nem tudom, tanító ur kérem. Mire beérkezem, mindig elkezdték már . . .--------cs,-----------­ÜGYES VÁLASZ — Mondd, mit értünk a vizi­­erő teljes kihasználása alatt? — Ha mama olyan soká sir, hogy papa vesz neki egy uj ruhát. I MAGYARÁZAT — Mondd, nem látszottam a szertartás alatt idegesnek? — kérdi esküvő után az uj asz­­szony. — Csak addig, amig a vőlegé­nyed ki nem mondta az “igen”-t.------------------------­AZ UJ GÉPIRÓNŐ — Mondja, kisasszony, azt hiszi, bolond vagyok? — kérdi az irodafőnök. — Nem tudom, kérem, én még csak tegnap léptem be. KÜLÖNÖS VÁLASZ Az egészségügyi hivatal jelen­tést kér arról, hányán haltak meg a községben. Az egyik köz­ségből ezt jelentették: — Nálunk 17-én haltak el, ebből 15-én természetes halál­lal. kettőt a körorvos kezelt. ----------------------­VENDÉGLŐBEN — Mi az, pincér? Ez maguk­nál egy adag? Valóban nevet­nem kell... — Az jó, kérem — feleli a pincér — csak tessék nevetni, mert a többi vendég mindig ha­ragszik, ha odaviszem az ebé­det.

Next

/
Oldalképek
Tartalom