Kis Dongó, 1950 (11. évfolyam, 1-16. szám)

1950-08-20 / 16. szám

8-1K OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN trfMlí =sr ÓHAZAI ANEKDOTÁK A KÉT FEJEDELEM A századeleji években kima­gasló alakja volt a nagykeres­kedelemnek Maróthy Fürst Ja­kab. A derék, kitűnő kereskedő egyszer Xschlbe ment nyaralni. JLeült a sétányon egy padra és Ids idő múltán Lobkowitz her­ceg telepedett mellé, aki elő­zőleg udvariasan bemutatko­zott: — Fürst Lobkowitz. (Fürst: magyarul fejedelmet jelent, itt Lobkowitz rangját jelezte.) Mire a kedves öreg kereske­dő feállt, udvariasan meghajolt és igy szólt: — Fürst Jakob. MIKSZÁTH KAKASA Gyönyörű veres taréja volt >» úgy fel tudta borzolni a tol­nait, ha haragudott, hogy a többi kakasok és tyúkok ijed­ten futottak szerte a lócák és ólak alá. a kocsiszínbe vagy a juhakolba. Tisztán emlékszem a “Pepi” kakasra, talán azért, mert édes­anyámnak kedvence volt, vagy azért, mert egyik vakító fehér tollára, mely hátul kunkoro­­dott fel sarlóalakban, fel volt írva: “Éljen Kossuth Lajos!” ....Nem volt ez már akkor felirva sehol egyebütt, az el­nyomatás idejében. S a bolond kakas ott járt­kelt ezzel a veszedelmes tollá­val a zsandárok közt. Egy gézengúz rokonunknak támadt az a ravasz ötlete, fel­rajzolta a kakas tollára azt, ami a zászlókról lemaradt, hogy — azt mondja — igy el nem lopják anyámtól és agyon nem ütik a palóc asszonyok. Aminthogy az igaz is volt.... Az embert megölte volna az a toll, ha viseli, a kakasnak pedig védelmére szolgált.-------««§ P *-■------­CSODÁS GYÓGYÍTÁS BÁRÓ HERZEL MANÓ (1861 —1918) világhírű magyar se­bészprofesszor mesélte el az alábbi történetet, egy őt ün­neplő lakomán, válaszolva egy magasztaló szónak beszédére, aki Herzel tanár csalhatatlan­­ságát s csodás orvosi képessé­gét dicsérte. — Megyek egy reggel a kli­­nikára, váratlanul elém áll egy S egyszerű külsejű, rendes meg- I jelenésü, iparosféle ember: — Bocsánatot kérek orvos uram. hogy megszólitom, de nem méltóztatik engem ismer­ni? A doktor ur osztályán fe­küdtem és csodával határos mó­don mentette meg az életemet, amiért örökre hálás vagyok. — Kedves barátom, ne ha­ragudjon, de többezer beteggel ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “Kic, Dongó” képes élclap havonként kétszer, — mindem hó 5-én és 20-án jelenik meg. Az előfizetési dija egy évre 2 dollár 40 cent, félévre 1 dollár 20. Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt élc­­lapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta, jó humort, tré­fás történeteket, szivet-lelket üdítő olvasmányokat és a szép magyar dalokat szereti s ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg azt, hanem ismerő­seiknek is szívesen ajánlják előfizetésre. VÁGJA ITT Kí ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK Kis Dongó Kiadóhivatala 7907-09 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök .......dollárt ........ centet a Kis Dongó-.... évi előfizetésére és kérem azt az alanti címre szíves­kedjenek tovább is küldeni: — megindítani: Nevem: .......................................................................... Város: .... Állam: Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni van dolgom, igy hát nem em­lékezhetek személy szerint ön­re — válaszoltam, — de érde­kel az eset, mesélje el pár szó­val, hogy is volt csak, hogy mentettem meg az életét? — ügy volt az, tanár ur, hogy egy este igen rosszul let­tem s rögtön beszállítottak a klinikára, hogy megoperálja­nak. Valahogy azonban mégis vártak az orvos urak másnap délelőttig, hogy ön is megnéz­zen. Be is tetszett jönni, körül­állták rengetegen az orvos urak az ágyamat. Lesték is az ön aj­kát, hogy mit fog mondani. Csak ennyit tetszett mondani: “Moribundus!” (Moribundus orvosi szakkifejezés. — Ment­hetetlen, halálra szánt.) Nem kellett kérem operálni semmit, harmadnapra makk­­egészséges voltam! — Hat igy tetszett bűvös tu­dományával s ezzel a varázs­szóval visszaadni engem az é­­letnek! — Igen, uraim — folytatta Herzel tanár, — véges tudásu, gyarló emberek vagyunk és Is­tennél a. csoda — fejezte be elbeszélését.--------------------------­MUNKÁCSY NEVE Munkácsy Mihály 1882-ben hosszabb tartózkodásra Bécsbe érkezett. Egy ottani újságíró ki szerette volna sütni, hogy a nagy festőművész osztrák szár­mazású. Felkereste és megkér­dezte tőle: — Fiatal korában, ugyebár, más neve volt a művész ur­nák? — Igen, — felelte Munkácsy, — akkor még Miskának hivtak.-•<s A ZONGORA HANGOLÁS GOBBI ALAJOS (1844-1932) kiváló hegedümüvésztink, a Ze­neművészeti Főiskola volt ta­nára, egy alkalommal baráti körben elmesélte első kereseté­nek történetét: — Tizennégyéves koromban kezdtem zongoraleckéket adni. Első tanítványaim közé tarto­zott egy érdekes alak, aki dob­utcai “zongoramester” volt, ki egy hatost (tiz krajcárt) fize­tett egy óráért. Ezért az'össze­gért megtanulta tőlem a lecké­ket s még aznap az ő növendé­keit oktatta ki arra öt hato­sért... De ez még hagyj án! Hanem a hatosért még a kótapapirost is nekem kellett beszereznem. Egyszer aztán kijelentettem, hogy azon a zongorán nem tu­dom tanítani, annyira le van hangolva. Tanítványom, az ál­­zongoramester, nem jött zavar­ba. Azt mondta, hogy hangol­jam fel én a zongoráját. Meg­kíséreltem. Nos, a kísérlet a legtökéletesebb kudarccal vég­ződött. A hurok leestek, a bil­lentyűk széjjelestek, a kalapá­­csak recsegtek, ropogtak s én', nehogy rajtam vegyék meg a zongorát, futva menekültem a Dob-utcából. Évekig nem mertem leckét vállalni ebben a hires utcában.----------s 5 '?£-■-------­A DIPLOMATA FŐERDÉSZ Ferenc József idejében tör­tént. A gödöllői vadászatokon résztvett egy külföldi fejede­lem is, akiről tudták, hogy nem valami ügyes vadász. A vadászat után megkérdez­te valaki a főerdészt, hogyan bánik az előkelő vendég a fegyverrel? — őfensége remekül célzott. — felelte a kérdezett, — de a Gondviselés kegyes volt a nyu­­lakhoz. 1950. augusztus 20 Hevesi Dalok Amikor a nyárban Zugó fergeteg kél. Patakzik az eső' Vadul száguld a szél S a sötét egekben Villámok cikkáznak. Azt hiszi az ember: ----­Vége a világnak. Egyszerre hirtelen Meghasad a felhő És egy kicsi résen Napsugár tűn elő. Elhal a mennydörgés. A vihar megszűnik S remény szivárványa Az égen feltűnik. És a gyarló ember Megnyugodott szívvel. Nézi a pusztulást S megtelik reménnyel. Rájön megint arra: Nem szabad csüggedni. Mert a vihar után . . . Csak ki fog derülni. Amikor az élet Megtipor tégedet. Soha se veszítsd el Jó reménységedet. Fel és le forog a Szerencse kereke. Tudnod kell: Ha lement. Fel is kell jönnie. Ezért ha ugv érzed, Nem bírod bánatod. Segíthetsz magadon. Hogy ha úgy akarod: Menj a HEVESIHEZ. Menj a CAFÉJÁBA, Jé bort kapsz ott. szived Vigasztalására. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 W. Jefferson Detroit, Michigan

Next

/
Oldalképek
Tartalom