Kis Dongó, 1950 (11. évfolyam, 1-16. szám)

1950-08-05 / 15. szám

8-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1950. augusztus 5. ÓHAZAI ANEKDOTÁK Mátyás király és a kocsis Mikor Mátyás király a.Ve­­lenczei-tó körül járt, sajnálko­zott azon, hogy a nagy száraz­ságot még a nád is megsínyli. — Iszen, uram, a lába víz­ben áll — szólott vissza a ko­csis, aki hordozta. Mátyás király nem válaszolt, hanem amint hazaértek, a ko­csis iábait egy nagy vödöi víz­be állíttatta, aztán gazdagon megvendégelte, de italt nem adott neki egy kortyot se ----------------------­A KÉTFÉLE RENDJEL Báthory Istvánnak, a ma­­gyarszármazásu lengyel ki­rálynak II. Fülöp spanyol ki­rály követe az arany gyapjas rendet nyújtotta át. Báthory a kitüntetést nem fogadta el, hanem arany nyak­láncot tett a követ elé, mely nyaklánc hasonló volt az aranygyapjas rendhez, csak abban különbözött, hogy a kosbőr helyett fogát vicsorító farkas lógott rajta. — Ez az én rendem — szóit Báthory a követhez. — Elsőbb ezt fogadja fel a spanyol ki­rály, majd azután én is elfo­gadom az övét.----------------VS.j ás*----------------­A RAVASZ MENYASSZONY Az anyakönyvvezetőhöz egy párocska állít be. A férj-jelölt tökrészeg és úgy dülöngél, hogy a menyasszony alig tud­ja támogatni. — Nagyon sajnálom, — je­lenti ki az anyakönyvvezető —, de nem adhatom össze magu­kat. Vőlegénye olyan ittas, hogy alig áll a lábán. Jöjje­nek holnap, addigra talán ki­józanodik. Másnap pontosan beállít a jegyespár. A vőlegény azonban, ha lehet, még részegebb, mint az előző nap volt. — Hát ez mégis csak sok! Mit képzelnek maguk?! Ez tiszteletlenség az anyakönyvi hivatallal szemben! Nem va­gyok hajlandó összeadni ma­gukat! — pattog az anya­könyvvezető felháborodottan. Harmadnap újra megjelenik a párocska. A férfi ma sem józanabb, mint az előző al­kalmakkor volt. — Már megint itt vannak? — kérdi az anyakönyvvezető. — Hát nem megmondtam, hogy addig nem adom össze magukat, mig vőlegénye ki nem józanodik!? — De -mit csináljak anya­könyvvezető ur? — kérdezi a menyasszony lesujtottan, —ha ELŐFIZETÉSI FELHIYÁS A ‘'Kis Dongó” képes élclap havonként kétszer, — minden hó 5-én és 20-án jelenik meg. Az előfizetési dija egy évre 2 dollár 4P cent, félévre 1 dollár 20. Lapunk az amerikai magyarságnak közkedvelt éle­­lapja, melyet mindenki járat, aki a tiszta, jó humort, tré­fás történeteket, szivet-lelket üdítő olvasmányokat és a szép magyar dalokat szereti s ez az oka, hogy olvasóink nemcsak saját maguknak rendelik meg azt, hanem ismerő­seiknek is szívesen ajánlják előfizetésre. VÁGJA ITT KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK Kis Dongó Kiadóhivatala 7907-09 West Jefferson Avenue, Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök......dollárt........centet a Kis Dongó évi előfizetésére és kérem azt az alanti címre szíves­kedjenek tovább is küldeni: — megindítani: Nevem: ................................................................................ Utca, box: .......................................................................... ..... Város: ................................................................... Állam • ........................................................................ Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni józan, akkor nem hajlandó el­jönni az esküvőre.--------vs-yCfe----------­JOGOS KÉRDÉS — Mikor Veréb Miska meg­rögzött gézengúzt tizedszer Ítélte el Kolozsvárt Csóka Bá­lint törvényszéki elnök taná­csa, Csóka igy szólt hozzá: — Remélem Miska nem ke­rülsz többet elém. Miska hamiskásan nevetett: — Csak nem tetszik nyug­díjba menni? VERS A SZERELEMRŐL Kiváló írónk, Jeszenszky Danó tréfás verseit Temérdek álnév alatt irta, egy alkalom­mal egy nagyobb társaságban volt, ahol azzal szórakoztak, hogy a “szerelem” szóra szel­lemes meghatározásokat pró­báltak kitalálni. Az egyik hölgy felkérte Jeszenszky Da­­nót, hogy ő is mondjon vala­mi találót e témában. Az iró rövid gondolkodás után ezt rögtönözte: A szerelem, mint a tyúkszem, Éppen olyan fatális; Ami koron észrevesszük, Már meg is van, de fáj is. ügy is szűnik, mint a tyúkszem, Ha már nagyon megfájdul: Változtatjuk a cipellőt És elmúlik magátul.--------------------------­A PIPA ŐRZŐJE Vörösmarty Mihály életének utolsó éveiben nyaranta Ba­­latonfüreden időzött. Egy al­kalommal Tihanyba rándult s a nevezetességek megtekintése közben a társaság a templom­ba is betért. Vörösmarty a templomajtón kívül letette pi­páját. Figyelmeztették, hogy majd lába kél, ha nem viszi magával. — Csak maradjon itt — szólt Vörösmarty, — ha más nem, megőrzi a jó Isten. És a templomból kijőve, csakugyan helyén találta ked­velt pipáját.---------««§ --------­A HAZA BÖLCSE Deák Ferenc, a haza bölcse igy felelt Visontai Kovách Lászlónak, mikor az panasz­kodott, hogy az akkori párt­­koalició olyan mint a repedt fazék, nem lehet azt összefor­rasztani. — Ez igaz, — felelte Deák — de össze lehet drótozni. Nem mondom, hogy az össze­drótozott fazék szép fazék, azt se mondom, hogy örökké tart, de óvatos szakács használhat­ja egy darabig. ——-—--------------------­ÁDÁZ ELLENFELEK A kisvárosi patikus panasz­kodik, hogy egyáltalán nem megy az üzlete. — Hogy lehet ez? Hiszen a községben orvos is van. — Van, van. De mióta ha­ragban vagyunk, .azóta minden betegnek hideg borogatást vagy friss aludttejet rendel. Hevesi Dalok Bárány felhők szállnak Fenn a magas égen. Árnyékuk elterül A virágos réten. De a nap csókjától Szerte szét oszlanak S előtűnik képe _______ A mosolygó napnak. Kinnt járok a mezőn S nézem a felhőket, Emlékem felújít Régi szép időket: Mikor velem voltál S karomba zártalak, Nem tudtam én akkor, Mi is az a bánat. Mióta távol vagy Borús az életem. A bánat felhője Beborítja egem Gyere vissza hozzám. Mosolyogj szemembe. Hadd kerüljön napfény Újra életembe. Mert mikor a réten A virágot nézem. Te jutsz az eszembe Szép kedvesem nékem. Te reád gondolok. Mikor hallom, látom, A dalos madárkát Párjával a fákon. És akkor nehéz lesz. Elszorul a szivem, Érzem mindjárt el kell Menni nekem innen S megyek HEVESIHEZ, CÁFÉJÁBA térek, Ottan szívderítő', Kitűnő bort mérnek. Hevesi Ferenc a Hevesi Cafe tulajdonosa 8010 W. Jefferson Detroit, Michigan

Next

/
Oldalképek
Tartalom