Kis Dongó, 1950 (11. évfolyam, 1-16. szám)
1950-05-05 / 9. szám
1950. május 5. KIS DONGÓ — CLEAN FUN 7-IK OLDAL Kis Dongó regénye * #7* Ll_ ir-___ MISKA BÁCSI CSINTEVÉSEI karácsony táján szoktak isko-, tem azt egy vonalban. Épen azlás gyerekek felöltözni pásztó- előtt egy pár nappal mondta el roknak, aranysüveges királyoknak, egy ládát felcifráznak cukor - bárányokkal, papiros - angyalokkal a Bethlehemi jászol mintájára, s azzal járják végig a házakat, énekelve mellé: “Böthlehembe jer pajtás, Ott van ám a jó tartás, Bor, ser folyik mint a tenger, Ihatik az két álmaikból felriasztottam, azok küldöztek Bethlehemestül a kályha mellett bátyámuram, hogy a boszorkányok, mikor valakit meg akarnak rontani, babkását húznak végig az utcán éjszaka, s valaki csak átlép rajta, az mind megromlik. Azért boldog, aki lámpással jár éjjel. Az üres tányért visszavittem az örzsinek: “Derék gyerek vagy, Kis Miska: ez már csak jól esett ni! Máskor is adok, ha I. I tettem, rám húzkodott vele, s Már az igaz, édes öcsém, azzal quittek voltunk. Akár jó embei, ^stb.^ Persze, hogy^akihogy én gonosz csont voltam idő volt. akár rossz,' azt minfiatal koromban; attól is lett dig magával hordta, nem is tuolyan hamar ősz a bajuszom; dóm őt másképen képzelni, mert még most is fekete volna j mint egyik kezét hátratéve, a az, ha úgy festeném, mint te.! másikkal az esernyőre támasz- Hogyne, az Isten szerelméért, kodva. Egyszer teleszedtem nehiszen még alig vagyok hét- ki az esernyőjét cserebogárral; ven esztendős, a legszebb kor.: mikor kiment vele az utcára s most kezdek még csak élni! : ott felnyitotta, mint a jégeső, Hogy ennyi ideig eléltem, azt | úgy hullott rá minden oldalról annak köszönhetem, hogy so-,a sok cserebogár. Azt gondolta, hasem kérdeztem, mi nap lesz az ördögök vannak vele. holnap? Hogy minden fogam Hanem a nénémasszony hamegvan, azt annak köszönhe-' ragjától jobban féltem, mert az tem, hogy sohasem ettem és nem vert meg, hanem letérdeittam, ha éhes és szomjas nem peltetett s száraz kenyérre fo. voltam: s hogy ifjúságom hét- gott. — Annak meg még ke, venedik évemig megtartottam vésbbé örültem, hogyha szere- *}aarWtmml okíetlen | iparkodjunk haza, valami idő minden szál hajamat és jóked- tett; mert akkor mellette kel v együtt a pokolba; én aztán fu-1 lesz.” — Köszönöm, édes Örtottam is odább. 1 zsikém, de meg ne mondja Egyszer azonban Vámosné, senkinek.” nagyasszony nem restéit mi- j Épen nyitotta bátyámuram attam fölkelni s kijönni az ut- az ajtót, kijött a folyosóra, ficára; mire az utcaajtóra ért, én , gyelmesen megvizsgálta az akkorára már jól elvasaltam! eget, kétségesen tartva az eseronnan. “No megállj, gézengúz, nyőt; mert ha az ember kinyitmegállj! — kiálta utánam —íja az esernyőt, mikor nem esik megvárlak itt az ajtóban, mig az eső, esztendeig tartó szárazvisszajössz, s majd megbubol- ság lesz. — Ezúttal pedig épen lak akkor!” olyan idő volt, amikor lóg a Megvárnak az ajtóban: ez ne- lába az esőnek, de még az üstökéin bizony nem igen kecseg- i ke a felhő kezében van. tető kilátás volt. Pedig a bá- -— Miska! — kiálta rám. — hogy egy másik utcáról kerül- j sál; amint a babkásavonalhoz jön haza. Oda értem nagy bu- értünk, rám kiált: san a kapitány szállására, a — Megállj te! megállj! (Folytatjuk) -------vs *-■-------kellett volna elmennünk, mi- lesz, a kakasok kukoritanak éjemVCazTmeg ‘annak'köszön-! lS üinöm Tol^snÖm rS töí-j után nem volt valószínű, fél előtt. Eredj előre, hetem, hogy sohasem busul- j téneteket. Egész este, míg csaK hogy ot iá lehessen venni arra, n men em ei tam semmi bajomon előre. Je- a gyertya le nem égett, mindig gyezd fel magadnak, még hasz-: azokról a régi kegyes emberek - nát veheted. jről kellett neki felolvasnom, aj Már hat éves koromban ár- mit én aztán úgy könnyebbi-'1101 ad(^8 a konyhában kellett ván maradtam; hanem ezt nem í tettem meg magamnak, hogy ' ^akoznom, mig a bátvámazért mondom, hogy megsi-1 ugyanazt a lapot húszszor egy- jmam beletáiad a kártyába. Ott rass; nem rám nézve volt az másután elolvastam neki, s a ib. azon, gondolkoztam, hogj/ nagyobb baj, hanem azokra jó lélek csak a huszadiknál szó- init csinaljak, hogy meg ne vexnézve. akiknek a nyakukra ma-. litott meg érte, hogy neki mé-; íenek maradtam, mert valakire csak kel- gis úgy tetszik, mintha ez a A szolgáló babkását evett egy lett maradnom; egy jámbor j történet nagyon hasonlítana az na§7 tálból Éreztem, hogy naöreg atyafipár, nagynéném és j előbbenihez. • gyón kozmás, neki sem igen nagybátyám vettek gondviseíé- Urambátyámnak sok min- j kellett. "Jaj, örzsi, de szeretjük alá; ott laktak a Dunapar- dénféle babonája volt, tudta, ®n ahhól a babkásából enton egy alacsony házban, ami- hogy melyik nap szerencsés, n^' inán: A KOCSMÁBAN — Hallja komám, maga azt- . . t! mondta, hogy nem tud fizetnek mindig zárva volt az ajtaja, melyik nap szerencsétlen; bal-!lole> 111 a Tal- — hiem merek n_ a hitelez<5inek s mégis egész Igen jól viselték gondomat; so- lábára hamarább fel nem húzta,am- mert a bátyámuram ki a kocsmában iszik. Nem hasem volt szabad az asztal- volna a csizmát, mint a jobb talái jönni, s ha meglátja, hogy fél attól, hogy valamelyik hitéhez ülnöm, hanem csak áll- lábára; ha ballábbal talált ki- eszem. agyonüt a par óléval. ,— nőm, azért is lett olyan szép egyenes a termetem; egyebek közt, hogy a gyomromat el ne rontsam, arra különösen ügyeltek. Fölöttem rendesen össze szoktak veszni, aszerint, amint vagy az egyiknek vagy a másiknak álltam inkább kegyeiben, amit onnan tudtam meg, hogy nagybátyám szerette az almát, nagynéném a körtét, e kétféle csemege haját mi szoktuk megkapni, én meg egy másik árva, egy kis süldő malac; ha tehát a nagynéném kegyében álltam, akkor én kaptam a körte haját, a mankus az almáét, ha a bácsi szeretett, akkor az almáét kaptam én, a körtéét a mankus. Az öreg ur haragján csak úgy hamar át szoktam esni, mert annak volt egy nagy kékvászon ernyője, ha valami csint NÉVNAPRA, SZÜLETÉS VAGY MAS ALKALOMRA AJÁNDÉKUL lépni a szobából, újra visszatért. hogy a jobbal léphessen ki, pókot soha el nem gázolt; tányérján mindig meghagyta az utolsó falatot, s ismert mindenféle megrontásról, igézésről, elkötésről, boszorkányságról való mesét, amiket nénémasszonynak sokszor elmondott havas téli éjszakákon, mikor nem mehetett a pensionált kapitány barátjához, s engemet sokszor megcibált, ha elnevettem magamat rajta. Mikor azzal fenyegetett, hogy elvisz az ördög, én azt mondtam rá, hogy szeretnék már egyet látni. Különben minden este tiz óráig a vén kapitány barátjánál szokott kártyázni s akkor aztán nem mert hazajönni maga a sötétben, hanem nekem kellett érte mennem lámpással. Nekem pedig kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy valamitől féljek; ahelyett iparkod tam utcahosszat magamnak mulatságot, másnak alkalmatparpleval. — “No hát majd adok egy tálezője meglátja? , — Nem félek én, mert a hinyerra. aztan ülj le vele az , . ... , .... ; J ,, telezőimnek nem telik kocsutcaajtoba, ott nem lat meg1 senki.” — Ezt akartam én is. A jó lélek egy tele tányérral adott abból a veszedelmes ételből, mondta is utána: “Ne koplalj, mint otthon.” Én pedig fogtam a babkását, kimentem vele az utcára, egyik szeglettől a másikig szépen végigöntötmara. *<a !?*-•MAGYARÁZAT — Ki az adós? — Aki pénzzel tartozik. — És ki a hitelező? — Aki azt hiszi, hogy az előbbitől a pénzét megkapja. SE 1 H lanságot szerezni, végig fütyül-1 rendelje meg rokonának, j tem. daloltam az utcán, s aki barátjának, ismerősének a erre sem ébredt föl álmából, KIS DONGÓT, mert ez a annak bevilágítottam a lámpáslegjobb, legolcsóbb aján- j sál az ablakán, bekiáltva: “Szép j dék minden magyar ré- kis Bötlehemünk van, beviszére. jgyük?” — Nálunk tudniillik *£!! MAGYARORSZAG LEGSZEBB DALAI nagy 64 oldalas 9^x12*>4 inch nagyságú album 29 MAGYAR DAL KOTTÁJA. ÉNEKRE ÉS ZONGORÁRA, MAGYAR ÉS ANGOL SZÖVEGGEL. GYÖNYÖRŰ KIÁLLÍTÁSBAN. FINOM PAPÍRRA NYOMVA. A NYOMDAIPAR REMEKE. Ära $1.50,. postán 10 cent szállítási díjjal $1.60 Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Ave. — Detroit 17, Michigan. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — 3E i
