Kis Dongó, 1950 (11. évfolyam, 1-16. szám)

1950-05-05 / 9. szám

2-IK OLDAL KIS DONGÓ — CLEAN FUN 1950. május 5. (Folytatás) A sok ezernyi sátor és állás, mint valami végtelen mesevá­ros tárult fel bámuló szemei előtt. Az előőrsök magyar voltát hallva és látva, kapitányuk, vi-' téz Geréb Mihály elé vezették, kinek kérdéseire röviden el­mondta, hogy a Tisza mellől való nemes fiú és Pálóczi Mik­lósnak hivják. Apja minden­áron szántóvető embert akar belőle nevelni, ezért elszökött hazulról és sok küszködés után végre elérte a magyar tábort, mert szive-lelke csak a katona­élet és harcok után vágyik! — Gvöngyélet is a katona­élet! — ujjongtak körülötte a hadfiak. Geréb kapitány bokros szem­űidéi alól vizsgálva méregette végig néhányszor tetőtől talpig; Miklóst, ki akadozva, pirulva hebegte el a fenti hazugságot, mire üldöző balsorsa kénysze­­ritette. Ez volt a legelső és a legutolsó hazugsága egész éle-1 tében. A kapitánynak az első pil­lantásra megtetszett ugyan bá-; tor, nyilt arca, hatalmas erőre, mutató széles vállai és délceg: alakja, de különösen megsze­rette azért, hogy szivvel, lélek­kel a katonai élet után vágyó­dik. — Hát aztán tudsz-e lóval s fegyverrel bánni, fiú? — kér­dezte végtére. — Engedd, hogy próbáját adjam, vitéz kapitány uram! — felelte villogó tekintettel, mire a kapitány intésére kurta hajitókópját hoztak elő. — No, fiú, mutasd meg hát mit tudsz? — és egy íegv­­verágason függő öblös pajszra mutatott. — Általülthetem e szép paj­zsot is? Nem lesz kár érte? — kérdezte Miklós egész ártatla­nul. Harsogó nevetés felelt min-John K. Szőllősy Temetkezési intézet S027 WEST JEFFERSON AVE. Telefon: VInewood 1 -2353 Szőllősy János Kálmán okleveles balzsamozó és hatóságilag enge­délyezett temetkező. den oldalról szavaira s még a mordképü, komoly kapitány is nevetett. — A sátán zapfogara! —| kiáltotta kedvenc szavajárásá-j val —tedd meg, ha tudod, ugyan szeretném látni! Miklós dacosan nézett szét a nevetők között, azután még vagy ötven lépéssel hátrább vonult az állástól. —- No, no,^majd sok lesz! Valahol a levegőben akad el a kópja! — gúnyolódtak azok, kiknek Lanthó hadnagy meg­súgta. hogy a kópják ki van­nak cserélve azokkal a nehéz, vasnyelü kópjákkal, miket ha­­jitógépekkel lövöldöznek az el­lenség tömött sorai közé. — Majd letörik ennek a szá­­jas kölyöknek a szarva, ha két-három lépésnyire ,se tudja _ vetni! De Miklós kezében könnyű nádszálként pörgött a nehéz: fegyver s a másik percben már búgva süvített át a levegőn.... Dörgő csattanással nagyot kon-j dúlt a pajzs érce. utána pedig | erős recsegés hallatszott. Valamennyien odaszaladtak... és a bámulat, elszörnyedés zú­gása röppent el minden ajk­ról. Geréb kapitány el volt ra­gadtatva. — A sátán zápfogára, ilyent még csakugyan nem láttam! Fiú te, melyik varázslótól ta­nultad ezt? Hadd látom, nem acélból vannak az izmaid? — kiáltotta, mire a többiek is uj­jongva sereglettek köréje és ke­zeit szorongatták. Miklós arca égő pírban haj­­nallott e dicséretre. —- A pajzsot már úgyis el­vitte az ördög — szólalt meg a kapitány —, lássuk hát, a karddal hogyan tudsz bánni? — mire egy kétkézre való, e gyenes pallós-kardot nyújtot­tak át neki. Miklós jobbjában egyet vil­lant a hosszú, egyenes kard és csupán egy kézzel olyant vá­gott a pajzsra, hogy két darab­ban hullott joöbra-balra. A hadfiak erre valósággal tomboltak a lelkesültségtől, Ge­réb kapitány pedig alig tudott hová lenni örömében, hogy e ritkaerejü fiút a jó sors az ő csapatjához vezérelte. — Ez a fiú egymaga egész sereget is és akármi legyek, ha világra szóló hős nem lesz be­lőle — gondolta és maga vá­lasztotta ki számára a legjobb paripát és fegyverzetet. A kapitány szemei tetszéssel, függtek délceg alakján és ö-j römpirban égő arcán. Barátsá­gosan veregetett tehát vállaira. — Az Isten is katonának te­remtett, fiú, igyekezz, hogy el­ső vitéze légy csapatomnak! — mondta biztatólag — most pe­dig erejd és nézz körül uj baj­társaid között a táborban. Ma úgyis csendes napunk lészen,j mert a fővezér urak haditaná-. csőt tartanak őfelsége a király sátorában. Miklós forrón óhajtott vá­gya tehát végre beteljesült: katona lett és most már alig várta, hogy villogó kardját a velencések fegyverével össze­mérhesse. A magyar tábor óriási félkör formában vette körül a velen­­césekkel ostromolt Zárát, de mindeddig csak apró csetepa­ték és csatározásokban mérhet­te össze fegyverét a velencések hadaival. Ezek ugyanis egy óri-j ási favárat építettek a város! körül és ennek védelme alatt ostromolták a várost és intéz­tek kirohonásokat a magyar sereg ellen. A tenger felől pe­dig hajóikkal zárták körül a szorongatott Zárát. Miklós csakhamar megtudta! e hadjárat történetét. Zára a gazdag és híres ke­reskedő város megunva Velen­ce uralmát, hódoló követségetj küldött Nagy Lajos magyar ki­rályhoz, ki 1345-ben seregével a horvátok megfékezésére in­dult. Velence tanácsa, a signora, ki Lajos magyar királlyal szem­ben mindig kétszinü és alakos­­kodó politikát űzött — ennek hallatára féktelen haragra lob­bant. De mig a magyar hadak: a horvát vidékeken táboroztak, Velence barátságos leveleket i­­rogatott Zárához, hogy bekösse szemeit, mert már elhatározta a város veszedelmét. Velence alig hogy megtudta kémeitől a magyar király tá­vozását, nagy sereget küldött a védelemre ittmaradt csekély magyar sereg és Zára ellen. A Bútorokat, edényeket. Kályhákat és festékeket, Szerszámokat, vasárut, Jobbat, mint bárhol másutt, Készpénzért vagy hitelre, Detroitban. Miehiganben, Olcsón szerezheti be, Géguséknak üzletében, 8013 West Jefferson Ave. signora olyan pokoli ravaszság­gal szőtte terveit, hogy a meg­lepett záraiaknak csak akkor nyílt fel a szemük, midőn váro­suk vizen és szárazon körül volt zárva. ^ Zára lakosai segélykérő kö­veteket küldtek Lajos magyar királyhoz. A követek egy ziva­taros sötét éjszakán szerencsé­sen kiszöktek a körülzárt vá­rosból s hiába üldözték a sig­­noria hajói, a követek céljuk­hoz érkeztek. Lajos király lelke csordultig tellett keserűséggel a signoria kétszínűségének hallatára. Biz­tatólevéllel küldte vissza a kö­vetséget: Tartsák addig vitézüli magukat, mig ő a felmentő se­reggel megérkezik. De Velence is gyorsan hírét vette ennek, mert nemcsak a. királyi udvarban levő olaszok, hanem még a budai és visegrá­­ri olasz kalmárok és művesek is mind kémei és hírvivői vol­tak. (Folytatjuk),. A FIATALOK — Mariska, megcsókolhatom magát? — kérdi az udvarló. A leány hallgat. — Mariska — kérdi újból az ifjú — megcsókolhatom ma­gát? — Ugyan János, mit kérdez annyit. Nem fogom megharap­ni. I ■ ■ I Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben A LEGNÉPSZERŰBB UJ ÉS RÉGI MAGYAR NÓTÁK GYŰJTEMÉNYE TISZTA ÉS OLVASHATÓ NYOMASSÁL. Ara csak $H cent, postán 5 cent szállítási díjjal SS cent Kis Dongó — 7907 W. Jefferson Avenue — Detroit 17, Michigan — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! — (■«■■■aiiaifl ani si ■■■■■■■■■■■««■■ ■■■■■un

Next

/
Oldalképek
Tartalom