Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1943

18 Az 1887. évből fennmaradt egy jegyzék, amelv a keszthelyi gimná­zium összes tanulóit 1772-től 1887-ig feljegyzi. Ezen jegyzék szerint az intézetnek 4061 tanulója volt 1886-ig. Az adatok azonban nem megbízha­tók. Több tévedés hamarosan szembeötlik. így pl. Fejér György nevét nem is találjuk meg a tanulók között, jóllehet 9 Fejérről tesz említést. Kellő kiszűrés után 16 tanulót lehet a jegyzékben feltalálni, akikkel Fe­jér György öt gimnázista éve alatt együtt járhatott, hol az egyik, hol a másik osztályban. A tanulók nevei a következők: Ábrahám Ferenc és György, Balázs Imre, Benedíkovics János, Farkas Ferdinánd, Gosztonyi Mihály, Győry Ferenc, Gyuk György, Holló Sándor, Karevics Ferenc, Kovács József, Malics János (türjei), Magyar Ferenc, Márkus Kristóf, Ováry Lipót (az egyetlen akiről tudjuk, hogy az első osztályt együtt járta) Salamon Pál és Vörös Endre, Valamennyien katolikusok. Ezek kö­zül 9 fiú jobbágy volt, a többi nemes. 3 3) Amint láttuk Fejér György önéletrajzában három társát említi meg név szerint. Az egyik Pintér János, a jegyzékben azonban csak József néven szerepel és egy évvel lejiebb járt. A másik Propotich József hor­vát fiú; ez két évvel járt lejjebb. Töreki János nevű diákról az összeál­lítás nem tud semmit. 3 4) Nagyon érdekes az önéletrajz utolsó része. Ez a keszthelyi diákélet­ről általában beszél. Leírja ruházatukat. Ünnepnapon vörös szallagos csákós süvegben és topánkában jártak. Zöld dolmány és mente volt azonkívül a divat, vörös nadrág ezüsttel átszőve és zsinórral díszítve, valamint szárnyas köpenyeg (pallia rotunda cum alis). Később szívesen viselték a kerek kis kalapokat is kicsiny púppal (cum verticibus valde parvis). A diákok csizmájukra szívesen verettek sarkantyút (chalybea calcaria), de ezeket csak az iskolán kívül hordhatták. Nagy tarajok voltak, rajta. A hajat a fej előrészén csomókba fonva a fülek mögé csavar­ták, a fej hátsó részén pántlikával befonva leeresztették. A következő játékokat szerették: labdázás. A labdát bottal kiver­ték, majd futás a célig. Az lett a győztes, aki a labdát röptében elfogta, vagy aki valakit menekülés közben a labdával eltalált. A labdajátékban Pintér Jancsi volt az első, az osztály utolsó tanulója. Házuk előtt folyt le a legtöbb labdázás. Egyik alkalommal egy idősebb fiú nagyon heve­sen megdobta veséje tájékán, s ettől kezdve visszavonult a labdázástól. Meg is jegyzi, hogy a nevelőknek e téren is foglalkozniok kellene az if­júsággal, nemcsak az iskola falain belül. Másik népszerű játék volt a körjáték. Ez utóbbi a lábak és karok nagy ügyességét kívánta meg. Kedvelték a karikázást és úgyn. bickézést. Ilyen volt még a „saltus ad fidiculas" azaz csuka-hegedű. Télen pedig csúszkálás az árokban, Fejér magyarul tekenyős-béka tónak nevezi. Nyá­ron még a madárfogás, a malomárokban való fürdés, rákászás a Balaton­ban. Fürdés a Balatonban a legszigorúbban tilos volt. Végül a város vé­gén a zsidók által felállított és sodronyokkal összekötött faoszlopokra való fel mászás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom