Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1942

66 a szép ápolása, a művészetek szeretete és pártfogása, hogy mindenütt a templomok, a középületek, terek, az otthonok, a falusi házikók csak úgy, mint a paloták magyarul beszéljenek végre s a magyar művészet szín- és formanyelvén szóljanak mindenkor és mindnyájunkhoz, mert csak igv hirdethetjük örökké kőbe, márványba vésve, bronzba öntve, vászonra, freskókra, képekbe álmodva minden magyar imádságát, hogy: „A nagyvilágon e kívül, Nincsen számodra hely, Áldjon, vagy verjen sors keze, Itt élned s halnod kell ..."