Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1941

68 rendszeres havi összejöveteleket tartott, amelyeken az Ál ma Mater képvise­letében többnyire szövetségünk keszthelyi elnöke is megjelent. Csekély anyagi erejéhez mérten ösztöndíjakkal és évvégi jutalmakkal támogatta a szövetség a keszthelyi gimnázium kiváló előmenetelű diákjait s ezenkívül volt keszthelyi, jelenleg budapesti főiskolai hallgatókat anyagi segélyezés­ben részesített. Az 1940/41-iki iskolaév végén 278 P készpénz került ki­osztásra, részint a Szövetség által létesített Kovács József-alapítvány kama­taiból, részint a Szövetség együttes és egyes tagjainak külön adományaiból. E segélyezéseken kívül több egyetemi hallgató az elmúlt tanévben teljesen ingyenes étkezésben részesült diákszövetségünk részére fenntartott helyeken, ezek közül hárman most is élvezik osztályelnökünk fáradhatatlan után­járása folytán ezt a segélyezést. Három főiskolai hallgató fizetéses alkalma­zást nyert, hogy tanulmányaik költségeit fedezhessék, több végzett hallgató álláshoz jutott a Szövetség támogatása révén. A Szövetségnek a barátság és szeretet jegyében folyó összejövetelei sorában külön megemlékezés illeti meg a tanévvégi záró összejövetelt, amely már hosszú évek óta Szigligeten zajlik le Péter-Pál napján, dr. Kertész Adolf társelnök vendégszerető házában. A szövetség számos buda­pesti, valamint keszthelyi tagja az Alma Mater tanári karával együttesen sok kellemes órát töltött el a gyönyörű szigligeti szőlőrengetegben. Mu­lasztás volna, ha nem mondanánk innen is melegszívű diáktársunknak ma­gyaros vendégszeretetéért és a sok vidám, gondűző óráért bensőséges őszinte köszönetet. A diákszövetség mindenkor az együvétartozás erősítésére, a baráti érzés mélyítésére, az igazi premontrei szellem ébrentartására és ter­jesztésére törekedett. E bensőséges érzések párosulva a premontrei rend iránti elmúlhatatlan hálával s mélységes tisztelettel, a szövetség létfenn­tartó elemeivé váltak. Hogy ezen érzések nem puszta szólamok, hanem ele­ven, lüktető -Jélekimperativusok, ezt mindnyájan lelkünk mélyén érezzük, valahányszor átlépjük a baráti kör határát. Az elmúlt év krónikájához tájó események is tartoznak. Kisebb lett a kör. amelynek ragyogása lelkünk napos oldala. Kidőlt a mi diákvárunk két erős oszlopa. Fájdalommal eszmélünk, hogy ismét újabb értékeket vesztettünk. A keszthelyi fejedelmi mauzóleum magánjában immár ott pihen jóltevőnk, herceg Festetics György díszelnökünk, a farkasréti temető egyik frissen hantolt sírjában ott nyugszik a mi derűs lelkű, mosolygó szemű jóbarátunk, páni Mihók Géza nyug. százados, diákszövetségünk egyik ala­pító s mindvégig tev ékeny tagja. El nem múló kegyeletünk mélységes meghatottságával, Isten akaratában való megnyugvással, fájó emlékezésünk jeléül álljunk fel egy percre és áldozzunk áldott emléküknek. Diákszövetségünk elmúlt évének folyamán több öregdiáktársunk mun­kássága magasabb helyről elismerésben vagy kitüntetésben részesült. Dr. Mihók Ernő miniszteri osztályfőnökké lépett elő s megkapta a Vörös­kereszt érdemkeresztjét. Dr .Kerekes István kúriai tanácselnök, dr. Tompa Ferenc egyetemi nyilvános rendes tanár lett...

Next

/
Oldalképek
Tartalom