Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1939

19 talajt, elpusztulva pedig megtrágyázzák. A talajban megszámlálhatatlan mennyiségű apró lény nyüzsög, amelyek rágják és végtelenül finom szem­csékké alakítják a földet. Azonkívül nagyon vékony csatornákat és ürege­ket készítenek. Ezeken át szellőzni tud a föld. A földhöz simuló növényeket rágó és pusztító állatkák pedig folyton új és új termékenyítő anyagot jut­tatnak felőrölve a talajba. A termőföldről elmondhatjuk, hogy él, mert hiszen minden szemcséje mozog a láthatatlan lényektől. Raoul Francé szerint kb. egy gyűszűnyi termőföldben 30.000 parányi lény dolgozik. Ezek a gazdáknak igazi barátai, nélkülük a föld megszűnnék é teremni. A medveállatkák életének kutatása közben arra vonatkozólag is tör­téntek vizsgálatok, hogy milyen sűrűn lakják a mohákat. Marcus adata szerint 1 gr. száraz mohában kb. 22.000 lény él átlagosan. És ezek mind dolgoznak, pusztító munkájukkal is a természetet szolgálják, javítják a talajt, hogy az a magasabbrendű lényeknek jobb megélhetést tudjon adni. A medveállatkákat sokan kutatják és vizsgálják életüket. Mégis még mindig vannak felderítetlen jelenségek életükben. Azt sem tudjuk biztosan, hogy az állatvilág melyik törzsébe tartoznak. Már sok helyük volt, de egyik beosztás sem felelt meg. így sorozták már a pókok, a rákok, a férgek stb. közé. Jelenleg a Malakopodákhoz osztották be, de ez sem végleges. Ennek a bizonytalanságnak az az oka, hogy nagyon különböző bélyegeik vannak, amelyek szerint a férgekhez is, meg az ízleltlábúakhoz is lehetne sorozni őket, de egyikhez sem száz százalékban. Átmeneti alakoknak látszanak. Három rendjük és kb. 300 fajuk ismeretes. Hazánkban kb. 112 faj isme­retes. Az 1937. évben megjelent »A magyarországi medveállatocskák« c. ér­tekezésemben összeállítottam és leírtam a hazánkban addig talált medve­állatkák rendszerét. 1937-ig 65 jó és 5 bizonytalan faj került elő a ku­tatások során kb. 230 lelőhelyről. Kutatásaim majdnem kizárólag mohák­ra terjedtek ki. Legjobb eredményt a zsuppos falusi háztetőkről és a ned­ves erdei talajról gyűjtött mohák adtak. A poros és a városi helyekről elő­került anyagban legtöbbször nem találtam medveállatkákat. Az előkerült anyagot a következő bélyegek alapján lehet maghatározni; 1.) a fejen levő függelékek, ill. azok hiánya 2.) a lábak alkotása és a karmok alakja, száma 3.) a garatfő alakja és berendezése 4.) a kutikula kifejlődése 5.) a törzsi függelékek alakja és száma 6.) a peték alakja és díszítése. Ezek a főbb határozó bélyegek. A medveállatkákat három nagy rendbe lehet ezideig csoportosítani. Ezeket a következő tulajdonságok jellemzik: 2'

Next

/
Oldalképek
Tartalom