Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1939

96 A VIII. osztály búcsúzóünnepsége. A tanári testület a VIII. osztályú tanulóknak az intézettől való búcisúzását a nevelőoktatás tényezői közé sorozta, s a búcsúzóünnepség keretének és tárgysorozatának megállapításával és bensőségének emelésével a távozó tanulóknak maradandó lelki élményt kívánt biztosítani, az Alma Materban tovább maradó ifjúságnak pedig az intézeti hagyományok ápolásában követendő példát adatni. A búcsúzóünnepség május 7-én délelőtt volt. Első mozzanata az osztályteremben, a második a templomban és a harmadik az intézet udvarán a szülők, szállásadók és tanügybarátok részvételével folyt le. Ennek a nyilvános ünnepség emelkedett hangulatával ható harmadik mozzanatnak műsora a következő volt: 1. Diákbúcsúzó. Énekelte a VIII. osztály. 2. Az I. osztály virágcsokrot adott a VIII. osztálynak és elbúcsúzott tőle. 3. A VIII. osztály válasza. 4. Az intézeti nemzeti zászlót ünnepélyesen átadták a VII. osztálynak. 5. Az igazgató zárószavai. 6. Himnusz. 7. Díszmenet a zászló előtt. A Diákbúcsúzót az igazgató felkérésére dr. Agyagfalvi Hegyi István. a Petőfi Társaság titkára írta és Murgács Kálmán dalköltő zenésítette meg. A szerzők a szöveget és dallamát az intézetnek ajándékozták. Az igazgató a neves költőnek és az országos hírű énekszerzőnek köszönetet mond a nemes ajándékért, amely tartalmának és dallamának szépségével nagy mértékben emelte a búcsúzóünnepség hangulatát és erkölcsi nevelő értékét s azért intézetünknek mindig megbecsülendő kincse marad. A költeményt itt közöljük: DIÁKBÚCSÚZÓ. Irta : AGYAGFALVI HEGYI ISTVÁN. Most búcsúzunk és elmegyünk, A mi időnk lejár, Itt hagyjuk Alma Materünk, Indulunk messze már. Professzorunk, diáköcsénk A szívünk nem feled, Te kedves város víg tanyánk, Immár Isten veled. Immár Isten veled. Szétszór a sors, mint szél a port, Ki tudja, merre vet, De szívünk egyszer visszahoz, Ölelni titeket. Ne fájjon hát a búcsúzó, Ne sirass hű barát, Még viszatér a vén diák, Viszontlátásra hát. Viszontlátásra hát. Az élet szólít, menni kell, De válni oly nehéz, A küszöbről a vén diák Még egyszer visszanéz. Sok kedves emlék fűz ide, Amely most megszakad, De vár a harc, s a férfinak Csüggedni nem szabad. Csüggedni nem szabad. Most búcsút intünk néked is Tündérszép Balaton, Szívünk örökre itt marad Virágos partodon. Ha rólad már csak álmodunk, Még szebb lész majd nekünk, S csak akkor leszünk boldogok Ha rád emlékezünk. Ha rád emlékezünk.