Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1937

82 madarak kímélésére és gondozására lelkesítette a tanulókat. Itt különösen ki kell emelnünk az V. osztály ünnepélyét. A természet szépségét és hazánk legszebb tájait dicsőítő magyar népdalokat énekeltek. Wágner István és Szekeres Vince a madarak és fák napjára írt költeményeket szavaltak. Lendvay Miklós két hasonló tárgyú francia dalnak műfordítását mutatta be. Seres István, Molnár Ernő és Germán Gyula pedig szónoki beszédekben méltatták az ünnep jelentőségét, a természetnek és Istennek viszonyát és a hasznos éneklő madarak védelmének fontosságát. A többi osztályok tanulói is derekas munkát végeztek ünnepélyeik megrendezésében ugyancsak alkalmi énekkel, szavalatokkal és rögtönzött szabad előadásokkal. A tanári testület minden tagja, de különösen a természetrajz tanárai nem elégedtek meg azzal, hogy a madarak és fák napjának ünnepén jelen voltak, hanem minden kínálkozó alkalmat megragadtak, hogy tanulóinkat a természet védelmére buzdítsák. Ez a munka különösen nagyjelentőségű Keszthely környékén, melynek egyes pontjai különösen florisztikai tekintetben nevezetesek. Ezeket a területeket már régen védett területté, Nemzeti park-ká kellett volna kijelölni, amig a vidék jellegzetes növényei a növénytani ismeretek nélkül szűkölködő nagyszámú turista és más kiránduló vandál pusztításai miatt lassankint el nem tünedeznek. Ma még csak a növényzet ritkulása miatt lehet panaszkodni, tehát a segítség nem késő. Az intézet udvarán 20 drb. fát és ugyanannyi bokrot ültettünk és gondozásukat az ifjúság szeretetébe ajánlottuk. A fák és bokrok szépen és hiánytalanul fejlődnek, jeléül annak, hogy a tanulók lelkébe elhintett nemes mag jó földbe esett. Az I. és II. osztály tanulói nemes versenyre keltek, melyik osztály tesz többet az intézetnek virágokkal való díszítése érdekében. Saját maguk által készített állványokon és az osztályok ablakaiban muskátli bokrokat és egyéb dísznövényeket helyeztek el s a növényeket kifogástalan ügyességgel és szorgalommal gondozzák. Az állatvédelem, — vagy mondjuk helyesebben: természetvédelem — nemcsak szellemi és erkölcsi tőkéhez juttatja a tanulókat, hanem a földi jólét emeléséhez is hozzájárul. Ez pedig nagyon fontos hazánkban, hol a lakosság főfoglalkozása, a földmívelés, alig jövedelmez manapság, míg a nagyjövőjű gyümölcstermelés alacsony fokon áll. A tanári kar minden kínálkozó alkalmat felhasznált, hogy felhívja a tanulók figyelmét arra, mily nagy segítség rejlik a madarak munkájában a gyümölcsfák ellenségeinek pusztításánál és hogy a madárvédelem nagyon csekély, jóformán semmi áldozatba sem kerül: mert a kellő fészkelőhelyek megadására szükséges néhány bokor vagy fa ültetése áldozatnak nem mondható, főképpen ott, ahol ezek díszül is szolgálnak. A bokroktól és fáktól adott kellemes árnyék és az odacsalt madarak éneke bőven megjutalmazza fáradságunkat. A faültetésben és ápolásban nemcsak elméleti oktatást nyertek a tanulók, hanem az ujabb