Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1937
45 a tárgy magasztosságának megfelelő érzékfeletti légkört kapjon. Az autó sacramental allegorikus világának határai szinte végtelenek. Ennek ellenére lehet két egymástól elhatárolt területet megkülönböztetni: egyik az embert öleli fel hibáival, és erényeivel, szellemi és érzelmi tulajdonságaival együtt, a másik az emberen kívül fekvő földi és földöntúli világot. A megszemélyesítésnek lehetnek ismét konkrét fogalmai: mint pl. a négy elem, az öt világrész és lehetnek tisztára elvontak, mint pl. az atheizmus, akarat, szegénység, kétség, álom, bűn, tudomány, halál stb.. de lehetnek kollektív fogalmak is, mint pl. az ember, a paraszt, a koldús, katona stb. Az eucharisztikus dráma azonban nemcsak szimbolikus eszmékből és allegorikus személyekből áll. Ott vannak a húsból-vérből való, valamint az Űj- és Ószövetségből vett történelmi alakok, a népek történelmének nem kis csoportja, ott vannak még a túlvilág urai, a maguk sötét és fényes hatalmaival : az Atyaisten, Krisztus, aki mindig szimbolikus köntösben jár-kel, (isteni festő, második Ádám, a szőlőhegy ura), azután a sötétség fejedelme a maga angyalaival és gonosz erőivel. E két ellenséges hatalom elkeseredetten harcol egymás ellen az emberi lélekért. A jó fogalma köré csoportosulnak az erények : a fény elemei, a kegyelem, nap, egyház, kereszténység elemei. A gonosz alattvalói pedig a halál, eretnekség, bálványimádás, a bűn, kétség, háború stb. E kettő között áll az ember allegorikus köntösben, amely lelke mélyét jelképezi. Az úrnapi játékok lélektani eleme az ember lelki és érzelmi életének allegóriával való erős kidomborításában áll. Ez utóbbi azonban mindig kollektív fogalom és a tömeg képviselője. Az ember az égi és pokoli hatalmak között szükségszerűen csak kollektív lény. A király minden királyt jelent, a paraszt minden parasztot s így tovább. Épen ezért a társadalmi rang megszűnik, itt csak az ember szerepel s a benne lakó egyéni erők, hajlamok, tulajdonságok. Az értelem, az akarat és képzet lelkipotenciái győznek vagy elesnek, tanítanak vagy tanulnak, a pozitív és negatív érzelmek, a kedv és kedvtelenség érzései, hibák, bűnök stb. Az egyes ember itt elemeire boncolva látja magát, s mindezek a tehetségek, hiányok, erők, szenvedélyek mint megtestesült lények szerepelnek, hogy eljátsszák sokszínű szerepüket. Soha emberi benső nem jelent meg nagyobb élénkséggel és színszerűbben a nyilvánosság előtt, mint ép az úrnapi játékokban. Az ember lényének szétboncolása, saját énjének a nyilvánosság számára való megjelenítése szerzett ezeknek a játékoknak oly népszerűséget a spanyol társadalom minden rétegében. A költők pedig ennek a művészetét a Szent Ignácz féle lelkigyakorlatokból lesték el. Összefoglalólag a mondottak a következő könnyen áttekinthető tervrajzot adják :
