Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1937

MI AZ EUCHARISZTIKUS DRÁMA ? Az eueharisztia Jézus Krisztus megváltási művének megkoronázása a földön. Megalapítását megelőzi a kenyérszaporítás csodája. Ezzel kapcsolatban Krisztus meginti a népet a kapharnaumi zsinagógában, hogy ne mulandó ételre gondoljon, hanem olyanra, amely hatásában az örök élet csíráját rejti magában. 0 maga az élő kenyér, hangsúlyozza az emberek előtt, amely az égből szállt alá és csak az, aki ebből a kenyérből eszik, fog örökké élni. Majd következnek e jelentőségteljes szavak : „Bizony bizony mondom nektek : ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem leszen élet tibennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete vagyon és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem bizonnyal étel és az én vérem bizonnyal ital. Amint engem küldött az élő Atya, és én élek az Atya által, úgy aki eszik engem, az is él énáltalam." Ezek a szavak határozzák meg az eueharisztia természetét, és határolják körül világosan ható erejét. Szenvedéseinek előestéjén Krisztus beváltotta igéretét. „Midőn pedig vacsoráltak, vevé Jézus a kenyeret, megáldá, megszegé és tanítványainak adá, mondván : vegyétek és egyétek, ez az én testem. Es vévén a kelyhet, hálát ada és nekik adá, mondván : Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az Újszövetségé, mely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára." A katolikus tanítás szerint Krisztus evvel igazi testét és vérét ajánlja fel, mint ezt a tridenti zsinat is újra leszögezi. Az átváltoztatás szavaira Krisztus nevében a kenyér és bor minden alkalommal Krisztus testévé és vérévé változik át. Szóval a keresztáldozat megismétlődik a bűnök bocsánatára, a természetfeletti élet kialakul, s a Krisztussal egybeolvadt közösség tagjává teszi a hivőt. A Megváltó az Oltáriszentséget tehát elsősorban éteknek szánta kereszthalálának emlékezetére és a bűnbeesett lelkek állandó megváltására. Az egyház később, nevezetesen a tridenti zsinat, a szentségben jelenlévő Isten imádását külön szertartás keretében rendezte, és ezen imádás csúcspontjául az egyházi esztendő körforgásában az Űrnapot jelölte meg. Hozzátehető ehhez, hogy a templomépítészet tanúsága szerint a tabernákulum mai alakjában csak a 16. században terjedt el Olasz- és Spanyolországban. Ez nagy körvonalakban az a katolikus eszmealap, amelyen spanyol területen az eucharisztikus dráma művészi épülete áll. Sehol Európában nem kísérelték meg az egyház eme hittételét középponttá és végcéllá tenni valamilyen színi előadás keretében. Még az ú. n. középkori misztériumokban sem. Sohasem kísérelték meg a dogmát drámával jelképezni vagy elmélyíteni az emberek lelkében.