Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1937

38 történetiek, hanem allegorikusak. Komikusan tűnhetett fel a felvilágosodott embernek az, midőn pl. egy zarándok, aki Krisztust jelképezi, az ördögöt pisztollyal leteríti. De azon is csodálkozhattak, amikor a világ a hitet (fides), kedves leányát, mivel a hitehagyás (apostasia) ostromát visszautasítja s inkább a szerelem (amor) karjaiba dönti magát, gályára viteti, s ennek matróza az irigység. (Psiquis y Cupido). Bizonyára mosolyogtak III. Károly felvilágosodott tanácsadói, amidőn Lucifer és a halál tanácskozásain vettek részt, s hallották, hogy ezek arról tanácskoztak, hogyan lehetne az emberi természetet (infánsnő) megmérgezni. Erre felvonulnak az évszakok: a tél kijelenti, hogy vizet nem adhat, mert az a keresztség jelképe, a tavasz is vonakodik, még inkább a nyár, tekintettel az eucharisztiát szolgáltató buzakalászra. Csak az ősz áll gyümölcseivel szolgálatukba (El veneno y la triaca, azaz Méreg és ellenméreg). Azt hiszem, az öreg Goethe felelt meg legjobban ezekre a nehézségekre hűséges barátjának Eckermannak, aki sehogysem tudta megérteni, hogy a Faust-tragédia I. felvonásának második jelenetében a szereplő pásztoríiú azonos a harmadik felvonásban világra született Euphorionnal. Hiába magyarázta Goethe, hogy Euphorion nem húsból-vérből való lény, hanem csak allegorikus jelenség, s így ugyanaz a személy, aki a III. felvonásban mint Euphorion szerepel, az első felvonásban nyugodtan lehet más személy. Hiszen Chiron is azt mondja Helenáról a klasszikus Walpurgis-éjtszakában, iiogy a mitologikus nő nem öregszik : „G'nug, den Poeten bindct keine Zeit." Ezt a rokokó nem tudta méltányolni, még kevésbbé megérteni, s így a roham az autó sacramental ellen egyre hevesebb lett, különösen amióta a teológusok is a támadók közé álltak, úgyhogy III. Károly 1765. június 11-én kelt rendelete már csak megpecsételte halálát.

1 így múlt ki az az irodalmi műfaj, amely a nemzeti színművészetnek legnagyobb támasza volt. Hogy ez mit jelentett a nép számára, azt Pedroso fejezte ki a legszerencsésebben : „Senki sem szórakoztatott népet ennyire a vallással, és senki sem hatott oly épületesen ezzel a szórakoztatással." 1 A király ezt a rendeletet Aranda és Floridablanca miniszterek tanácsára irta alá. Ez a vallásos drámák nyilvános előadását a főváros és a vidék nagyobb városainak terein és utcáin szigorú büntetés terhe alatt megtiltotta. A falvakban azonban a mai napig fennmaradt az Űrnap kegyeletes megünneplése egy-egy vallásos tárgyú szindarabbal.