Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1937

34 a nehéz próbák miatt két hónapig Madridban volt kénytelen időzni, 400 dukát tiszteletdíjat szavaztak meg neki. 1665-ben azt az összeget még 1,400 reál-lal megtoldották.

1 Eleinte a pénzt a társulattól kapta. Később azonban, mivel a társulat rosszul fizetett, a város felmentette ettől a kellemetlen fáradságtól, és egyenesen kiutalta számára az őt megillető összeget. A világi darabok előadásánál a pénzügyi helyzet korántsem volt ily rózsás, mert tekintélyes összegeket át kellett engednie a kórházaknak, és egyéb jámbor alapítványoknak, amelyek tulajdonosai voltak a játszóhelyeknek (corrales). Ezen bevételekből fedezték ezek jótékony kiadásaikat.

2 Mindez a nehézség az eucharisztikus daraboknál nem volt meg. A színigazgatók megkapták a nekik járó összeget a városi hatóságtól, és a többi vidéki helyről, ahová kirándultak. Kenyérgondok itt nem voltak. A városi tanács atyái sokat adtak arra, hogy a ruhák szépek legyenek ; selyem-, bársonyszövetek, arany-, ezüstpaszománt kötelező volt. Amikor 1624-en Antonino de Prado igazgató nem akart lemaradni, kollégája, Jüan de Morales mellől, önként ajánlkozott, hogy darabjait a legmagasabb színvonalon fogja bemutatni, és a ruhák csupa brokátból, damasztból, és atlaszból fognak állni, dús aranyozással ; minden teljesen új lesz, s a városi megbízottak teljesen meg lesznek elégedve az eredménnyel. Egy évvel későbbi híradások mindazonáltal elárulják, hogy a ruhák ezen előadásoknál nagyrészt kölcsönzöttek voltak. Ez állítólag a nagy pénzdevalvációnak volt tulaj donitható. Egyik igazgatónak 1624-ben rendkívüli segélyt kellett kiutalni a női ruhák fedezésére. Persze a 20 dukát rendkívüli segély nem jelentette még azt, hogy kint vannak a vízből az akkori pompaszeretet mellett. Azt is tekintetbe kell venni, hogy ezen szabadtéri előadásoknál a hamis ékszerek nem rendelkeztek avval a tündökléssel, mint a színházi megvilágítás mellett, s így a ruhák nem érvényesülhettek kellőképen. Nem véletlen, hogy az egyik régi okmány, amelyben ez a szó : „comediante" előfordul, egy Y. Károlytól és anyjától kiadott rendeletet tartalmaz, mely szerint tilos a túlságosan feltűnő és fényűző ruhák viselése.

3 ' Minden eucharisztikus darabot megelőzött az ú. n. loa, azaz dícsköltemény elszavalása. A költő ezért 100 reált kapott. A felvonások közt pedig vidám párbeszédeket adtak elő a szinészek. Nevük entremes. A tiszteletdíj értük 300 reál volt. 2 A profán darabokat nem épületekben, hanem zárt udvarokban (corrales) adták elő. Az emeleti ablakok (rejas) voltak a páholyok. A színpad közönséges fából készült. Előtte néhány sor pad volt (bancos). Oldalt is voltak lépcsőzetes ülőhelyek (gradas). A tér középső része üres maradt (patio) a nép számára. Itt álltak az ú. n. „mosqueteros", jobbára iparosok, akiktől a színészek rettegtek, mert nemtetszésüket uborkák hajigálásával fejezték ki. Ok döntötték el a darab sorsát. 3 Adolf Schaffer : Geschichte des spanischen Drames. II. k. Leipzig 1890. II. k. 61. 1.