Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1936

44 magyaroknak ünnepelni ? . . . Lehet-e nekünk ünnepelni, ha szétszaggatott hazánkra gondolunk ? Lehet-e nekünk ünnepelni, ha azt látjuk, azt halljuk, hogy megcsonkított hazánk határán idegen zsarnokok véreinket, testvéreinket halálba üldözik, s gőgös hódítóként tobzódnak a kéjben ... és mi hasztalan mutatunk a megfeszített Igazság keresztjére, nem értik, vagy nem akarják megérteni Igazságunkat. Lehet-e, szabad-e ünnepelnünk, ha itt, ebben a megmaradt hazában se látjuk a magyar lelkek szárnyalását, mellyel emelkedni, repülni tudnánk .... ha itt ebben a tenyérnyi hazában sem érezzük a magyar lélek erejét, a magyar szív hevülését, mellyel lelkesedni, lángolni, nagyot alkotni, áldozatos lélekkel összefogni és egyet akarni tudnánk. És mi mégis ünnepelünk ! ! Mert ha e márványtáblára nézünk, nem szabad látnunk a gyászt, nem szabad hallanunk a kétségbeesés szavát .... Nekünk csak azt az erőt, azt a fénycsóvát kell látnunk, mely e márványtábla arany betűiből sugárzik felénk .... és nekünk csak azt a magyar erőt, azt a magyar Géniuszt kell átéreznünk, mely hitével túlszárnyalja az emberi lehetőségeket, legyőzi a rombolás erőit és feszülő akaratával megteremti a szebb, boldogabb jövendőt 1 Mert elpusztul az a nép, mely nagyjairól megfeledkezik vagy azokat meg nem érti .... De az a nép, mely nagy fiainak emlékét szívébe zárja, az a nép, mely lelkesedéssel, hivő lélekkel, eszmékkel, tettekkel, alkotásokkal fel tud emelkedni nagyjaink magaslataira az a nép ünnepelhet ... az a nép el nem pusztulhat annak a népnek élnie kell! És most hozzátok szólok „Alma Mater"-ünk ifjú diákjai! Ti, akik nap-nap után elmentek a márványtábla előtt, ha azt akarjátok, hogy álmaitok, vágyaitok beteljesüljenek . . . sohase mulasszátok el és mindig vessetek egy pillantást e márványtábla aranybetűs névsorára. Mert ez a névsor nektek örökségtek . . . de egyúttal reménységtek is. Ne egyszerű emlék legyen előttetek ez a márványtábla, hanem oltár, melyhez erőt, kitartást, akaratot meríteni jártok .... mert ez a névsor nem a halottak névsora, hanem az élőké, akik bennetek, a ti, és utánatok következő diákok ragyogó ifjú szemeiben akarnak tovább élni. Fiaim I jól véssétek elmétekbe és szivetekbe, hogy ti vagytok a nemzet tavasza .... Ti vagytok a nemzet új rügyei a régi energiák átszármaztatói és fejlesztői ... ti vagytok a megújhodás és a boldogabb jövendő hordozói . . . ezért egy pillanatra se felejtsétek el, hogy amilyen tudással, képzettséggel, szorgalommal és akarattal haladtok a kötelességteljesítés utján ... és amilyen erőteljes, ragyogó formában él lelketekben a nemzeti eszme, az istenfélelem és a hazaszeretet, olyan lesz a magyar jövendő, . . . olyan lesz a ti jövendőtök is. Mi öreg diákok bízunk bennetek és hisszük, hogy Ti boldogabb világot, gyönyörű virágoskertet teremtetek ebben a szétszaggatott magyar hazában.