Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1936

42 egykori intézetüknek díszére váltak. Másik indítványa pedig az volt, hogy Berkes Ottó eddigi elnököt a Diákszövetség ügyei iránt megértő szeretetéért válasszák díszelnökké, dr. Szerecz Imre igazgatót pedig az Alapszabályok értelmében a Szövetség elnökévé. A közgyűlés nagy lelkesedéssel járult hozzá mindkét indítványhoz. A szövetségi előadó tisztét dr. Klempa Károly vállalta el. A közgyűlés után Steiner Miklós csornai prépost Szent Norbert életét elvonultatta az öregdiákok előtt s a Lányi Viktor kezdeményezésére létesített serleget Szent Norbert emlékére felavatta. A Diákszövetség ez évi működésének másik mozzanata az emléktábla leleplezése volt, amelyet nagy diáktalálkozó ünnep követett. Mindkettőt a Diákszövetség keszthelyi osztálya rendezte. Május 17-én, pünkösd vasárnapján, Keszthely város egyházi és polgári vezetői, társadalmi előkelőségei s az egykori keszthelyi diákok nagyszámban jöttek el az Alma Mater ünnepére. Megjelent herceg Festetics György is, az intézet egykori növendéke, továbbá Zala vármegye főispánja, vitéz gróf Teleki Béla és Bődy Zoltán alispán. Reggel fél 8 órakor Berkes Ottó főigazgató ünnepélyes Te Deumot mondott. Az emléktábla leleplezési ünnepélyét a gimnáziumi énekkar nyitotta meg a himnusszal. Utána dr. Szerecz Imre gimn. igazgató üdvözölte a megjelenteket, majd a gimnázium meghalt nagyjai emlékét idézte fel, akik a mai ifjúság példaképei lesznek. A magyar Hiszekegy első ütemére a lepel lehullott a márvány emléktábláról, amelyet az igazgató erős ígérettel vett át gondozásába. Hoffmann Miklós V. osztályú tanuló szavalata a magyar Diák igazi szellemét idézte fel s képezte az átmenetet Kovács József ny. tábornok a Diákszövetség budapesti osztálya elnökének ünnepi beszédéhez, amelyet egész terjedelmében itt közlünk : Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! Ünnepelni, pünkösdi tűzzel lelkesedni jöttünk . . . . „Alma Mater"-ünk elhalt nagyjait ünnepeljük . . . . Ök már régen az örökkévalóság álmait álmodják; agyvelősejtjeiket talán virágillat képében szétszórta a tavaszi szellő .... de azok a gondolatok, azok az eszmék, melyek agysejtjeikben születtek, ma is élnek és világot gyújtanak lelkünkben, . . . tetteik, alkotásaik ma is lelkesítenek, inspirálnak, mert azoknak erejét az elviharzott évtizedek hullámai sem gyengíthették meg. Emléküknek „Alma Mater"-ünk falán márványtáblát helyeztünk el. A hétköznapiasságból kiemelkedő, sok kimagaslóan ragyogó aranybetűs név van ezen a hűvös márványlapon, mely neveknek viselői egykor ennek a fenkölt szellemű iskolának apró kis diákjai voltak Lehet-e szebb ékessége egy iskolának .... lehet-e nagyobb büszkesége egy iskola mindenkori tanári karának, ifjú és öreg diákjainak, mint egy ilyen, nagy neveket hordozó emléktábla, melynek fénye visszaragyog a múltba és előre villan a jövendőnek derengő reménységébe.