Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1935

43 rokon lelkivonás, az még nem mágnesszerű, mert Goethe a calderoni művek csak egy részét ismerhette fordításokból s így csak részleges fogalmai lehettek. Én itt egészen másra gondolok. Goethe a természetben, a történelemben, az egyén és közösség éleben egy démonikus erőt tételezett fel, amelyet az értelem nem fog fel. Ha tudományos kutatásokról van szó, akkor „das Unzugángliche, das Problematische" néven szól róla, amelynek korlátait széttörni nem lehet. A bennük rejlő démonikus erőt a következő szavakkal tolmácsolja : Was den Menschen nicht gewusst Oder nicht bedacht Durch das Labyrint der Brust Wandelt in der Nacht. S Calderon hogyan mondja ezt, nem is egyszer : Szívem panaszának tanuja Csak a hallgatás legyen, Bánatom alig fedi Azt, amit nem mondok el. Schmidt Bálint ezeket a sorokat úgy magyarázza, „hogy ez a legfőbb szellemi erő meghalad minden szót és minden kifejezést, sőt, hogy a szóban nem foglalt és még megfogalmazásra váró gondolatok felett olyan érzésréteg lebeg, amelyben ezek a faj és nem viszonya szerint helyezkednek el." 1 Eckermannhoz Goethe ilyesformán fejezi ki magát 1831 március 8-án : „A költészetben van valami démonikus s pedig elsősorban a tudatalatti költészetben, amelynek keretében az értelem elhomályosul s ezért elképzelhetetlen módon hat. Néhány évvel előbb (1827) még határozottabban nyilatkozik : „Minél mérhetetlenebb és az értelemre nézve megfoghatatlanabb egy költői termék, annál jobb." Hogyan tud most már a teremtő ész, amelyre a démonikus elem hat, másokra is hatással lenni ? Goethe önéletrajzának 20-dik fejezetében fejti ki demonologiáját : „Igyekeztem menekülni ettől a rettenetes lénytől azáltal, hogy szokásom szerint egy kép mögé rejtőztem." Ez annyit jelent „csak szimbolikus uton lehet a követelményt kielégíteni" mondja Schuchardt. Az igazi lirát át és át szövi a szimbolikus elem : a báj rajta nyugszik. A drámában már inkább lehet nélkülözni. Itt arra szolgálhat legfeljebb, hogy mint a lírában hangulatreflexeket ábrázoljon, de Calderon ettől igen távol van, ő inkább a belső állapotokat a legélesebb dialektikával boncolja. Az eseményekben rejlő démonikus erőt többször juttatta a spanyol költő a leghalványabb sugártól, a legrikítóbb fénykévéig. Ki ne ismerné pl. antik végzettről szóló kijelentéseit, vagy a katolikus értelemben vett másvilágról táplált felfogását. A szimbolikus elem, amely ennek megfelelően, hol erősebben, hol halványabban érvényesül, egyik darabjét különösen áthatja : „Az élet álom"-ban a reális és természetfeletti szféra ölelkezik, ami viszont a szimbolikus ábrázolást tételezi fel.

1 ' Fr. Valentin Szhmidt: lásd Wiener Jahrbücher der Literatur Bd. 17. Wien 1882. ! Hermann Weisser: Das Wesen des katholischen Dramas. Freiburg 1928. S- 9.