Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1935

40 tönkrement miattuk s utólagosan belátja, hogy Calderon Schillerre veszedelmes lett volna és hogy szerencsére csak halála után kapták fel. Ugyanekkor kijelenti, hogy Calderon ő rá sose volt különös hatással „se jóban, se rosszban". Hogy már 1825 előtt így nyilatkozott volna, azt nem tudjuk. 1824-ben május 30-án Eckermannak magyaráz Goethe Platen színműveiről : „Látható ezeken a darabokon Calderon befolyása. Minden tekintetben szellemesek és bizonyos mértékben tökéletesek, de hiányzik belőlük a jellegzetes fajsúly, értéküket jelző nehezék. Nem olyanok, hogy az olvasó kedélyében mély és maradandó érdeklődést keltenének, hanem inkább bensőnknek húrjait gyöngén és futólagosan érintik. Hasonlítanak a parafához, amely a vízen úszva nem merül le, csak a víz felületén lebeg." Hogy ebben a kényes kijelentésben Calderon szellemi hatása kedvező irányú, vagy az ellenkezője, ki mondja meg ? Aki Goethe és Calderon gondolattalálkozásait meg szeretné határozni, annak meg kell figyelnie Goethe szavainak, elejtett megjegyzéseinek utórezgéseit szűkebb és tágabb körben. 1811-ben Bambergben előadták „Az állhatatos fejedelmet", röviddel utóbb „A kereszt imádását" és „A mantiblei hidat" (La puente de Mantible) is. De ez csak kezdet volt. Weimarból is iparkodtak magvakat elhinteni. Berlinben ki is kelt némelyik. Zelter ezt írja Goethenek március elején (1811): „Az állhatatos fejedelem előadásaitól itt minden száj visszhangzik." 1814 április 14-én pedig ezt: „Vájjon Calderon darabját itt is látni fogjuk, szeretném tudni." 1815 október 15-én végre színpadra került Berlinben a weimari főrendező segítségével. Ezt követték más darabok is. (A nehéz választás, A lég leánya, Saját becsületének orvosa, A nyilt titok, Az élet álom.) Lehetséges, hogy Goethe unszolásának tudható be közvetve West átdolgozása is, ahogyan Gries fordításai is közvetlenül az ő szelid nyomására készültek. Ezek pedig másokat is ösztönöztek munkára.

1 Az első, aki a teljes Calderont kiadta 1827-ben, szintén Gothe baráti köréből került ki. Neve Keil György János. Goethe sokszor hivatkozik Calderonra. Hogy a spanyol költő menynyire érdekelte, röpke megjegyzései bizonyítják legjobban. Steinnéhez intézett egyik levelében (dátum nélkül) ezeket írja: „Hogy milyen távol állok én, mint vérbeli német, a spanyol finomságtól, most érzem, amikor félreértésünkön szerettem volna calderoni módon segíteni. Ez azonban nem megy s ezért, amennyiben igazam van, elnézésért kell könyörögnöm, amennyiben pedig nincsen igazam, bocsánatért kell esdekelnem." Calderon darabjai közül Goethe 1803 ban csak egyet ismert még : „Az öv és virág" címűt. Ennek egyik jelenete motoszkált úgy látszik fejében. A második felvonás elején Lisida kifejezésre juttatja féltékenységét Enrico előtt. Ez bőbeszédűen védekezik. Talán ez a hely vonatkozik a levél előbb említett soraira. 1 Edmund Dorer: Goethe und Calderon, Gedenkblátter zur Calderonfeier. Leipzie 1881.