Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1935
teni, aki a spanyolok iskolájából került ki. Nem pályázott Lope epikus áradozására, hanem Calderon tüzes képzelete, mélyen vallásos misztikája lebegett szeme előtt. A hit erkölcsi forrása, amely „A kereszt imádása" és „A csodatevő mágus" című alkotásokból árad felénk, volt romantikájának éltető eleme. Bölcseleti és vallási mélysége távoli tündérországban és fantasztikus környezetben kóborló képzelete mindenkit lebilincselt. Fantaziája Gottschall szerint a romantikusok „Hen kai pan"-ja, 1 amely a középkori költészetben oly szabadon csapongott, hogy minden korlát megszűnt, a nép képzelete a költő képzeletével egybevegyült, új vallásról, új mithológiáról ábrándoztak. Felfogásuk szerint minden költészet alapja a mitho'.ógia. Ehhez a tévedéshez Schelling bölcselete szolgáltatott anyagot. A Schlegeltől ünnepelt szimbolikus művészet is a szép birodalmában csupán szerény állást foglalt el. A fantazia szülötte az állam is, amely a mithológiával és vallással vegyült. Az Athenaeum progresszív univerzális költészetet hirdet, amely mindent felölel. Végre a bizonytalanság szűnni kezdett. Az Athenaeum hattyúdala azt követeli, hogy a költészet ragadjon ki magának egy darabot a vallásból. Ősmithológiára támaszkodni kényelmetlenség volt, új vallást alapítani hiábavaló, tehát vissza az ősvalláshoz, a csodás katolicizmushoz, színes hitvilágához, szentjeihez, misztikájához. Míg Tiecknél ez csak kísérlet maradt, Schlegelnél már szenvedély, Werner Zachariásnak pedig végzete lett. Ez a fejlődési menet az „Europá"-ban világosan látható. Werner Zachariás neuraszténikus természetének ez a folyamat nagyon megfelelt. Werner Calderon példájára a dráma történeti, bölcseleti, vallási és mithológiai elemeit az opera pompáival vegyíti. Természetesen költői egyéniségének ez nem sikerül. A legjobban tünteti fel ezt „Das Kreuz an der Ostsee" című drámája. Basilios király birodalmába keresztény hittérítők érkeznek, de a barbárok ellenállának, akár Calderon „El purgatorio de S. Patrieio" c. művében. Egy pogányt egy keresztény hajadon tiszta szerelmével megtérít. Mindketten azután Cyprianus és Jusztina esetéhez hasonlóan vértanú halált szenvednek. Amint Calderonnál a halott Don Fernando segíti a spanyolokat Fez ostrománál, úgy itt Adalbert a keresztény hadak védő szelleme és vezére. „Die Mutter der Makkabáer" c. drámája szintén kapcsolatot tüntet fel Calderon egyik gyenge művéhez. 2 A „Február 24-ke" című munkája ugyan nem tüntet fel utánzást a versmérték szempontjából, de a sorstragédia írók szinte mind (Müllner!) a négylábú trocheust alkalmazzák. Nemcsak a versmértékre nézve, hanem stilisztikai szempontból is közelednek a spanyol drámához, amelyben a végzetszerűség egyáltalán nem idegen. Sőt a német végzetdráma kifejlődésére döntő hatással volt Calderon háromfelvonásos színműve „A kereszt imádása" (1635.), melyet Schlegel Vilmos fordított németre. A cselekvény legsúlyosabb része magának a drámának cse1 R. von Gottschall : Die deutsche Natonalliteratur des XIX. Jahrhunderts. Breslau 1891, S. 415 und 463. 2 Urményi Alice : A misztikus elem Werner Zachariás drámáiban. Budapest (?) 96. I. 3*