Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1935

31 „Magazin der spanischen und portugiesischen Litteratur." Ez két szem­pontból fontos. Először tartalmazza Perez de Hita románcait (Guerras civiles de Granada). Az osztrák Zedlitz, Halm, Auffenberg innen veszi tárgyát drámáihoz. Másodszor Lope nyomtatott műveinek jegyzékét tar­talmazza (hiányos !) Lope életrajzával együtt. Inez de Castro történetét szin­tén tárgyalja. 1 Az eddig vázolt törekvések nem vezettek egyenesen a Calderon­rajongás ama hirtelen és váratlan fellendüléséhez, amely a század for­dulóján megnyilvánult. Az eddig ismertetett fordító törekvések, illetőleg előadások is Calderont részesítették előnyben a többi spanyol szerző ro­vására. A romantikusok is mellőzték Lopet úgy, hogy a jeles spanyol író egy időre, Ausztriát kivéve, feledésbe ment. Talán ez az oka annak, hogy Magyarországon most se kapta meg méltó helyét 1 Az első, aki a spanyol drámát német földön behatóbban tanulmá­nyozta Tieck Lajos volt. 1767-ben kezdte Jenában a spanyol dráma ol­vasását. Nem volt híve a szélsőséges Calderon-kultusznak. 2 A legjóza­nabb romantikus. Az a körülmény, hogy magánkönyvtárában nagyszámú spanyol drámát találunk, nagy előnyt biztosított számára, mert társai Garcia de la Huerta „Theatro Hispanol" című szegényes gyűjteményére voltak szorulva. Spanyol munkákat általában Tieck idejében Németországban csak nagyon gyéren találunk. Pályájának első felében Calderon feltétlen híve. „Altenglisches Theater" című dolgozatának előszavában a spanyol drámának egyetlen egy formájáról tesz említést, amelyet Calderon emel művészi fokra. 3 A Calderon előtti drámának szerinte nincs jelentősége : „Was Lope auf anderen Wegen sucht, ist meist nur ur.reif und verworren." 1818 novemberében jön a fordulat. Solgernek azt írja, hogy Caideron­ban nem találja meg azt a naivitást, amelyet ő Lope-ban mindig csodálni kénytelen. Egy év múlva már határozottan ellene van s Calderonnak a nagy írót izig-vérig mesterkedőnek nevezi. „Las Cadenas del demino" című drámáját, amelyet 10 évvel előbb még csodált, most leszólja. Ingadozik, melyik a nagyobb költő, vájjon nem Lope-e, jóllehet keveset, vagy alig valamit vitt tökélyre. 4 Lopet azonban Calderon rovására dicsérni Tieck talán nem merte, nehogy a romantikusok előtt eretnek gyanánt tűnjön föl. Köpke Lajos Tieckről szóló munkájában említi, hogy Tieck volt az, aki Schlegel Ágost Vilmost is bevezette a spanyol irodalomba. Schlegel „A kereszt imádása" (La devoción de la Cruz) című darab­1 Magazin der spanischen und portugiesischen Litteratur. Dessau und Leipzig. Bd. III. 1882. * Ludvig Tieck als Kritiker in Hettners kleineren Schriften. Braunschweig 1884. * Tieck L. : Kritische Schriften, Leipzig 1848. I. Teil S. 211. * Solgers Nachgelassene Schriften und Briefwechsel (herausgegebén von L. Tieck und Fr. Raumer. Leipzig) 1836. Bd. I. S. 683 und 696.

Next

/
Oldalképek
Tartalom