Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1935

12 Tanári egyéniséged lebilincselő varázsa előadásod módjában rejlett. Hallgatóságodhoz bámulatosan alkalmazkodtál. Hogy uralkodni tudtál akár felnőtt, akár iskolai hallgatóságodon, annak titka nemcsak sziporkázóan szellemes beszédedben volt, hanem sokkal inkább azáltal hatottál, hogy a tartalmi szépséggel együtt tantárgyaid iránt tanúsított rajongásodat is közölted. Diákjaid mindig érezték azt, hogy a földrajzi és természetrajzi tudományok szépségétől elsősorban saját magad voltál áthatva. Mekkora áldást jelent az intézetre az a tanár, aki az atya szeretetreméltó komolyságával és a nagybácsi pajtáskodó hangján vezeti a fogékony gyermeki lelkeket a világ szépségeinek felfedezésére ! Mennyi eszményiség, mennyi áhítat kiséri ily vezetés mellett azokat a csodálatos jelenségeket, amelyeket a természet háztartásának nevezünk! A modern természetszemlélet súlypontja nem annyira a titkok kifürkészésén nyugszik, mint inkább a jelenségeknek emberi hangolásában : ne csak értelmünk szerezzen róluk tudomást, hanem szívünk is gazdagodjék és nemesedjék általuk ! A te osztályaidban, abban a természetrajzban, amelyet te tanítottál, a növényvédelem és állatvédelem, a madár- és favédelem nem volt külön fogalmazott törvény, hanem annak a humánisztikus műveltségnek az alaprétege, amely a gimnáziumi nevelésnek kívánatos eredménye. Paptanár voltál. A természet nagy nyitott könyvéből hirdetted az Alkotó bölcseségét. A növény-, állat- és ásványvilág szemet-lelket kápráztató, tarka-barka sokféleségének tudományával, a világ nagy szépségeivel és apró törvényszerűségeivel kis tanítványaidat előkészítetted arra, hogy emelt fővet és nyitott szemmel, vigan járjanak a nagytermészet mindennapi és ünnepi szépségei között. Fogékony lelküket hozzászoktattad ahhoz, hogy vallásos bizalommal szemléljék a természet örök törvényeit, mert a gondviselő Isten rajtok keresztül mutatja szépségét, jóságát, bölcseségét, hatalmát. Emléked áldott legyen! Kis barátaid, ha vidám kirándulásaikon virágot szednek és madárdalt hallgatnak, rád gondolnak. Mi rendtársaid és tanártársaid, köszönjük azt a nagy példát, amelynek tanítása szerint elvállalt kötelességeinknek, szent hivatásunknak nagy lemondás és áldozat árán is meg kell felelnünk. Isten veled 1 Nyugodjál békében I