Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1933

83 Itt is csak egy évig tanult, mert az új tanévben bátyja a nagykanizsai gimnáziumba vitte, hol a következő négy évben elvégezte a gimnáziumi osztályokat. A nagykanizsai gimnáziumi tanulók névsorában Deák Ferencre vonatkozólag e négy évről a következő feljegyzéseket olvashatjuk : „Franciscus Deák, natus Kehida, natione hungarus, conditione nobilis, — eminens primus ..." vagyis a III. osztályban 36, a negyedikben 32, az ötödikben 25 és a hatodik osztályban 26 tanuló között állandóan ő volt az első kitűnő tanuló. Deák Ferenc igen könnyű felfogású és kimagaslóan hatalmas emlékezésű tanuló volt. Egykorú feljegyzések megegyezően azt mondják, hogy Deák Ferencnek tanulni nem kellett. Az ő számára teljesen elég volt a tanár magyarázata arra, hogy másnapi leckéjére elkészüljön s mondhatni, szószerint megmaradt a fejében minden, mit a tanórán hallott és pedig nemcsak a következő órákra, hanem a tanévvégi vizsgálatokra is. Ez az istenáldotta tehetség, a Gondviselés e rendkívüli adománya Deák Ferencet tanulótársai körében és azok ritkán csalódó közvéleményében csakhamar elismertté, kiváltságossá tette, úgyhogy valóságos tekintély lett, nemcsak osztálytársai, hanem a felsőbb osztályú tanulók előtt is. Észbeli fölénye, komoly, csendes egyénisége azonban a gyermekkor dacára is a korai érettség bélyegét nyomta kedélyére. Tanulótársai játékaiban nem is igen vett részt; inkább félrevonultan szemlélte őket. Viszont társai sem igen erőltették, önkéntelenül érezték, hogy Deák kiválóbb, valami szokatlanul cinikus kis bölcs, kinek túlságos komolysága nem tud belekapcsolódni az ő pajzán játékaikba. Pedig testileg ép oly erős, ügyes fiú volt, mint ők. Pajtásai híres verébdobók voltak s legkedvesebb mulatságuk volt, hogy a keszthelyi „Szedres" melletti Georgikon szérűskertjében összesereglett verebeket dobálták. Addig emlegették s mutogatták ezt a kis Ferkó előtt, hogy egyszer ő is közéjük állt és egy követ röpített a verébcsomóba, mely közül egyet mindjárt az első dobásra eltalált. Lett erre bámulás a gyermekseregben s egyre biztatták, hogy többször is produkálja ügyességét. Deák azonban — már ekkor sem szeretvén a bámulást — azt mondotta, hogy dobása csak véletlen volt és soha többé nem tudták reávenni, hogy ügyességét megismételje. Tanárai igen nagy hatással voltak reá. Korának a mai súlyos időkhöz hasonló időszakában, tanáraiban a megalkuvást nem ismerő hazaszeretet, a kitartás, az ernyedetlen munkakedv, a szilárdság, a tűrés, sőt a lelkesedés, léleknyugalom és az egyszerűség nemes példaképeit látta és már akkor gyermeki szívének leghőbb vágya volt, hogy majdan tanáraihoz hasonló lehessen. Meg is találjuk későbbi életének minden szakában ezeket az erényeket : a népe boldogítására való törekvést, a törhetetlen kitartást, a hajlíthatatlan szilárdságot, a csüggedetlen munkakedvet és bizalmat, a nyugodt, nemes és vonzó egyszerűséget és az állandó lelki nagyságot. 6*