Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1932
48 áttekintést szerezzen s így utazásai végeredményben geológiai vándorútak voltak. 1 Július 4-től július 10-ig rengeteg követ gyűjtött. A kirándulások három helyre irányultak: Pograd, Delitz és Kammerbűhl felé. E három út aratása gazdag volt, úgy hogy Goethe Sternberg grófot, a tudományok akkori nesztorát „capitalis geológiai reggelivel" fogadhatta. A gyűjteményt Grüner rendezte a gróf megérkezéséig. Ezekből külön gyűjtemény illette a teplai prépostot. Gradl fürdőfelügyelő augusztus 10-én értesült a küldeményről. Augusztus 11. és 13-án a miniszter ellátogatott Waldassen és Redwitz vidékére és ezzel az egeri gyűjtemény teljesen lezárult. Augusztus 26-án a prémontreieknek szánt két láda megérkezett Marienbadba. Az egeri gyűjtemény első alcsoportja a kammerbühli gyűjtemény. A Kammerbűhl Goethe számára mindig problématikus volt. 1809-ben megjelent művében („Der Kammerberg bei Eger") szubmarin vulkánnak tekinti. 1820-ban Grüner közli vele, hogy próbatárnát fúrattak a hegybe, mert kőszenet keresnek. Goethe azonnal megkéri a tanácsost, hogy az ásatásokat ne hagyják abba. Május 28-án megmássza a Kammerberget. Mélyen elgondolkodva, a hegytetőn így szól: „Nem tudok határozott benyomást szerezni erről a hegyről." Néhány lávadarabot is visz magával. 1821-ben a marienbadi tanulmányok elterelték Goethe figyelmét a Kammerbergtől. 1822-ben azonban kétszer is kirándult oda Sternberg gróffal július 28-án és július 30-án. De a hegy keletkezése továbbra is nyilt kérdés maradt. Ebből a gyűjteményből kapott egy-egy ládával a jénai ásványtani társaság és a teplai prépostság, azzal a különbséggel, hogy a jénai gyűjteményben lévő csillámpala egy részét tűz hatásának vetették alá annak eldöntésére, vájjon a kammerbergi rétegekben lévő vöröses csillámpala nem volt-e kitéve nagyobb tűz hatásának. 2 Az egeri gyűjtemény második alcsoportja a pogradi összeállítás, amely nagyrészt vastartalmú leleteket tartalmaz. 1822 július 26-án rándultak ki Grünerrel és július 29-én már ezt írja fiának Goethe : „Pográdon voltunk és ott vassá vált fát találtunk." Az út részletesebb leírását Grüner levelében olvassuk : „Délután 2 órakor mentünk Pograd felé a vasbányákhoz, egy órányira délre Egertől. Innét pompás vaskövet vittünk magunkkal, fehéren kérgezett, belül kékes színű, azután nagy tömbökben vassá lett fát. . . . Goethe gyalog ment az Olbergről az agyagbányához, mert figyelmeztettem, hogy csak az itt talált agyag alkalmas azoknak az üvegeknek készítésére, amelyekben a marienbadi és franzensbadi ásványvizet szétküldhetik és több agyagpéldányt vitt magával. . . . Goethe szobájában a magunkkal hozott anyagot az erre a célra készült óriási asztalra kiraktuk és elrendeztük." Ezzel a pográdi gyűjtemény lezárult. 3 Az egeri gyűjtemény harmadik csoportja a rossenreiti. Grüner 1822 július 29-én franzensbadi üzleti útja után köveket hozott a rossen1 R. Magnus, Goethe als Naturforscher. Leipzig, 1906. 2 Link, Goethes Verháltnis zur Mineralogie und Geognosie. Jena, 1906. 3 A. Sauer, Goethes Briefwechsel mit Grüner und Zauper. Prag, 1917.
