Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1932

25 Eckermann János Péter, aki Goethe szemléletében épp ellenkező oldalról indul el. Dogmatikus felépítésű munkájának címe: „Beitráge zur Poesie mit besonderer Hinweisung auf Goethe. 1824. Stuttgart, Cotta." A homerosi kérdésben Eckermann nem nyilatkozott tanulmány keretében, csak beszélgetései árulnak el egyet-mást. Mindkét fiatalember dolgozatának részleges történelmi értéke van. Eckermann a német poétika fejlődésében számottevő, Schubarth pedig a német szellemi tudományok történetében. A Goethe szellemi jelentőségéért vívott küzdelmekben azonban mindkettő tekintélyes pozíciót vívott ki magának. Goethe az 1820-as években elérkezettnek látta az időt, hogy tehetséges publicistákat sorakoztasson maga mellé, mert munkássága jelentőségének növekvésével az ellentábor egyre hangosabb lett. Ide tartozik elsősorban az ifjúság, amely ösztönszerűen küzd a hagyományok nyomasztó súlya ellen. A Xéniák hadjáratából is a régi ellenfelek még mindig duzzogtak és a klasszicizmus és romanticizmus közti szakadék egyre nagyobb lett. A nemzeti radikalizmus és pozitív keresztény egyházak képviselői számtalan kifogást emeltek.

1 Egyszóval új közvélemény alakult s meg kellett állapítani, hogy Goethe életműve milyen lelki tartalmat ad az új nemzedéknek. Az első heves támadás Angliából jött a „The Edinburg Review" című folyóiratban. Ezt a szigorú bírálatot két német azonnal lefordította s kiadta saját megjegyzéseivel kibővítve: „Goethe als Mensch und Schriftsteller 1823." Ez a vitairat még nem volt veszedelmes. Sokkal komolyabbak voltak azok a támadások, amelyek önálló művelődéstörténeti fejlődéssel rendelkező körből jöttek. Ezeket a bajor földről érkező támadásokat igen ügyesen vezették. Spaun Ferenc volt a faltörő kos, aki a XVIII. század bajor szatirikusainak mélyreható szókincsével rendelkezett. Műveiben „Über das Genie und Fátum" és „Politische und literarische Phantasien" a Faustot kíméletlenül megtámadta. Nyelvi szempontból Span Márton bécsi tanár indított éles harcot „Goethe als Lyriker" című értekezésében.

2 Mint Lessing híve, minden Goethe költeményt átköltött nyelvi szempontból. Minden új és szokatlan szót elvetett. Jelentkezett az ellenhatás az alsó szászvidéken is. Pustkuchen Vilmos vitáit regény formájában adta ki. Goethe számára csupán virtuozr aki mindig az uralkodó irodalmi irányzat híve. Divatköltő, tipusa egy erkölcstelen kornak. Grabbe gyűlölte Goethét, de ez csak leveleiből tűnik ki. Müllner Adolf a Goethe-imádat kinövéseit ostorozza keményen. Eredeti felfogást árul el Schütz irata „Goethe und Pustkuchen, Halle 1823", aki felveti a kérdést, vájjon Goethe egyáltalán költő-e s kimutatja a különbséget a XVIII. és XIX. századbeli Goethe között. Egyideig a harc csak irodalmi téren folyt, de lassanként a politikai pártok is felfigyeltek s az ügy átcsapott politikai térre. A délnémet nacionalizmus, a romantikus konzervativek, a lutheri igazhitűség, a német libera1 M. Holzmann, Aus dem Láger der Goethe-Gegner Deutsche Literaturdenkmale Nr. 129. Berlin, 1904. ' Conversationsblatt 1821.