Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1932

16 már régóta előkészítette több levél és szóbeli üzenet. A prépost Goethét meghívta Teplbe, aki a meghívásnak a tartós eső miatt csak augusztus 21-én tudott eleget tenni.

1 Megelőzőleg Goethe augusztus 16-án ezeket írja a prépostról a weimari nagyhercegnek: „Hatásköre nagy és jelentékeny és örömmel végzi annak különböző ágait. Fiatal, jóképű ember s így talán több tartózkodás volna kívánatos viselkedésében, mert akkor bizonyos méltóság tükröződnek róla a természetesség rovása nélkül, amelyet a tömeg most nem lát. Hosszabb együttlét esetén figyelmeztetném erre s nem kerülne nagy fáradságába, hogy többet reprezentáljon. Jelenlegi magatartása is reprezentáció, de nem kimondottan az. Amúgy igen alapos és okos embernek ismerem, aki állásának megfelel. De hiszen kötött helyzetben él és sokat jelent az ilyen körülmények mellett annyit tenni." További tudósításában dicséri a fürdőhelyet. Megemlékezik a Metternich-féle pletykáról, aki állítólag a premontreiek birtokára áhítozik és azt saját szomszédos uradalmával (Königswart) egyesíteni szeretné teplai hercegség címen.

2 A kitűzött napon Reitenberger kocsiját Marienbadba küldte, hogy Goethét elvigye Teplbe. Naplójában a következő módon írja le első teplai látogatását: „9 óra után elindultunk a prépost hintóján, az országúton Hammerhof-t jobbról elkerülvén egészen a palackgyárig; azután a tó mellett el, ezt is elhagytuk jobbról. így érkeztem Pistau és Unter-Grammling közelébe, egy szakadékhoz, amely a hegyek közé vezet. Itt, ahol az egyesülő patakok fűrésztelepeket hajtanak, nehezen mentünk előre, azután egy még meredekebb gnájsz-hegyen fölfelé. A hegytetőn Wischkowitz közelébe ér az utas, ahol akkora mészkő szakadékok vannak, hogy az egész vidék ezt használja. A használható mészből és annak mellékkőzeteiből sok mindent elhordták már; majd a fennsíkon szántóföldek között a teplai (Töpel) prépostság felé hajtattunk. A prépostnál barátságos fogadtatás. Elénk színekkel kifestett termek, nagy társaság Marienbadból, mindenki örült a jó időnek. Pompás ebéd, beszélgetés a szemközt ülő préposttal egyházi és világi dolgokról. A fekete után a barátságos épület ismételt megtekintése.

3 A társaságot mindenhová elvezették. Üléstermek, templom, nyári s téli ebédlők, amelyeknek egyikében a többi kanonokot is megtaláltuk, a ruharaktár és végül a természetrajzi szertár és művészeti múzeum, amely még kezdetleges, de mégis értékes tárgyakat tartalmaz. Fél négykor elbúcsúztunk, miután a három utolsó legfeltűnőbb nap metorológiai följegyzéseit elkértem," Visszafelé Goethe Obergrammling mellett a Podhorn-hegyen keresztül Abaschin felé tartott. Útjáról ezt olvassuk: „A Podhorn-hegy csúcsát balfelől elkerültük; egy igen rossz karban lévő erdei út föltartott bennün1 Dr. Róbert Totzauer, Goethes Beziehungen zum Stifté Tepl. Marienbader Bezirksblatt III. Jhg. 98. sz. 2 Dr. Benedikt Brandl, Goethes erster Aufenthalt in Marienbad. Marienbad, 1921. 3 Goethe tiszteletére a teplai zenekar Hűmmel egyházi műveiből is adott elő,