Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1932
13 dek 1 pilseni premontrei igazgatót, azonkívül két festőt, akik lefestették Goethét ezen a nyáron. Az egyik az orosz Kiprinsky Orestes, 2 a másik Hensel Vilmos, Zelter barátja. De találunk egy magyar származású úrat is, Dobrowsky József abbét, a modern szláv nyelvészet atyját. 3 A mulatságoknak se vége se hossza. Goethe feléledt a vidám társaságban, a 74 éves öregúr még a tánctól sem riadt vissza a weimari herceg biztatására. De meg is érezte az egészsége, úgyhogy a marienbadi vizet Heidler orvosságaival kellett fölcserélnieEzen utolsó marienbadi tartózkodás alatt lobbant lángra teljes mértékben Goethe szerelme Ulrike von Levetzow iránt. Ulrikét valóságos mondavilág vette körül. Olvasnia kellett, mi mindent nem talált ki a képzelet és tudatlanság őróla és Goethéről s ezért nem mulasztotta el öreg korában, hogy életének eme legszebb idejére visszatekintve, megemlékezések formájában vissza ne idézze Goethe alakját. 4 Ez a kézirat az egyetlen adat, mely Goethe és Ulrike ismeretségét hűen írja le. íme néhány sor belőle: „Goethét 1821-ben Marienbadban ismertem meg. Anyám kivett a strassburgi nevelőintézetből, hogy velem egynéhány hónapot töltsön nagyszüleimnél Marienbadban. Marienbad akkor még kis majdnem keletkezőben levő hely volt s a mi házunk Stadt Weimar, talán a legnagyobb s legszebb volt. Itt lakott Goethe is s még jól emlékszem az első találkozásra. Nagyanyám magához hivatott s a szobaleány azt mondta, hogy egy öreg úr van nála, aki engem látni szeretne, de ez semmiképpen sem tetszett nekem, mert épp egy megkezdett házimunka közben zavartak meg. Amint beléptem a szobába, anyám így szólt: Ez az én legidősebb leányom, Ulrike. Goethe megfogta kezemet, barátságosan rám nézett s azt kérdezte, tetszik-e Marienbad? Mivel én utóbbi éveimet Strassburgban francia nevelőintézetben töltöttem és csak 17 éves voltam, nem tudtam semmit Goethéről, hogy híres ember és nagy költő s így nem is voltam zavarban a barátságos öreg úrral szemben, semmi félénkség sem bántott, ami máskor új ismeretségeknél fel szokott lépni bennem. Goethe másnap reggel azonnal felkért, hogy vele sétáljak, miközben sokat kellett beszélnem Strassburgról és a nevelőintézetről. Elpanaszkodtam mennyire magányosnak érzem magamat először választva el nővéreimtől s megvagyok győződve, hogy éppen ez a gyermeki elfogulatlanság érdekelte, mert ettől kezdve sokat foglalkozott velem ; majdnem minden reggel magával vitt, ha kisétált s ha nem mentem, virágot hozott, mivel hamarosan észre vette, hogy a kövek egyáltalán nem érdekelnek, bár amúgy szívesen fogadtam 1 Steihauser Benedek, premontrei kanonok sz. 1779-ben Tachauban, 1811-ben gimnáziumi igazgató, meghalt 1832-ben Pilsenben. 2 Lásd festményét a mellékelt képen. (Eredeti kép elveszett.) ® Dobrowsky József (1753—1829) sz. Magyarországon Gyarmaton. Jezsuita volt a rend eltörléséig. Goethe következetesen Dombrowskynak írja. 4 Hedda Sauer: Goethe und Ulrike, Reichenberg 1925. Toni Schwabe: Ulrike, ein Román von Goethes letzter Liebe. München.
