Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1931

32 különbözik, tartalom tekintetében teljesen egyéni és önálló irodalmat jelent. " Abban az időben, amikor Mehmed Fuád ezt a tételt megállapította, a török irodalom nemzetiesedése már megkezdődött. Mivel az irodalom és a társadalom szoros összefüggésben áll egymással, modern értelemben vett török irodalomról csak akkor beszélhetünk, ha a török társadalom is modern és nemzeti alapokra helyezkedik. A török társadalomnak ez az átalakulása pedig már megtörtént; a köztársasági kormány máról holnapra valósította meg. Amily gyorsan történt ez a társadalmi átalakulás, ugyanoly gyorsan megy az irodalom nemzetiesedése is. Legelőbb a tartalom válik nemzetivé s bár lassabban, a forma is kezdi magából kivetni az idegen elemeket. A nyelv is fokozatosan tisztul. A költészetben az arúz mindjobban elsorvad és átadja helyét a nemzeti szótagos versmértéknek. Persze itt is vannak szélsőségek. Miként annak idején a divánirodalom túlzott ellenhatásakép a francia irodalom lélektelen utánzása kapott lábra, úgy most a francia hatással szemben némelyek a nomád török irodalmi hagyományokhoz akarnak visszatérni. Pedig — miként Mehmed Fuád is megállapítja említett tanulmányában — a nemzeti irodalom nem jelentheti csupán a kosma, desztán (nomád epikus versforma), gázel és sarki (népdal) felelevenítését, az egyszerű formákhoz és primitív érzésekhez való visszatérést. A régiségből vehet át ugyan elemeket, de ezeket teljesen át kell formálni az egyéniség és eredetiség követelményeinek megfelelően. Láttuk, hogy a török költészet a nemzeties áramlat megindulásakor még nem ismeri fel igazi feladatát; kezdetben még tapogatódzó, de hamarosan ráterelődik a helyes útra. Azt mondhatjuk, hogy napjaink török költészete megvalósította azt az ideált, amelyet tizenöt évvel ezelőtt Mehmed Fuád elképzelt.