Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1931

25 „Kidobott igen gyászos hullamosó-ravatal. „Tíz-tizenöt csonka, lábnélküli, göthös szék, „Összetört palackok és egy bádogtepszi, „Öt-tíz pohár, két-három korsó Ebbe a nem valami bizalomgerjesztő lebujba megy a szerencsétlen feleség, hogy korhely férjét hazahívja: „A szomszéd Hüszejn bácsival „Járom a világot éjnek idején. „Bár ne szült volna engemet anyám, „Bár vakultam volna meg, mielőtt ezt az állapotot meg kellett érnem ! „Ember, nézz nyomorúságomra, légy egy kicsit irgalmas! „Hagyd ezt a korhelykedést, elég, amit ittál! „Urak, agák, biztassátok ti is, „Talán nektek is vannak gyermekeitek! De mit sem használ a boldogtalan asszony rimánkodása : a részeg férfi durván bántalmazza és eltaszítja magától. Meglepő Mehmed Ákifnak a nemzet' fogalma kérdésében vallott álláspontja. Nem ismeri el a nemzetet, csak az iszlám közösségét, mert szerinte a Próféta kárhoztatja a nemzet gondolatát. Az elmúlt századok minden baját és nyomorúságát arra vezeti vissza, hogy a törökök eltávo­lodtak az igaz vallástól. Ha visszatérnének az első kalifák iszlámjára, mindent rendbe lehetne hozni! Mikor mindenütt a haza' és nemzet' fo­galmáról beszélnek, ő megkockáztatja ezt a merész és elavult állítást: „A török nem élhet meg az arab nélkül; aki azt mondja, hogy megél, bolond." A legelsők közül való, aki a török költő igazi szerepkörét megálla­pítja, Ali Dzsánib. Kezdetben a régi hagyományokat követi, majd hamarosan átterelődik a franciás áramlatba; azonban nyugaton nem ta­lálja meg azt, amit költői lelke keres. Végül saját hazája felé fordul és kimondja, hogy a török költészetnek a török népből és földből kell tartal­mát felfrissíteni. Mindjárt a nemzeties áramlat megindulásakor csatlakozik az Ifjú írók köréhez, amelynek Zia Gök Alp is tagja. Nyelve tiszta, népies; a metrikában még nem tud egészen megszabadulni az arúztól. Költői értékét felülmúlja az az érdeme, melyet az új írók irányítása érdekében szerzett. Arúzzal kezdi költői pályáját Fáruk Náfiz is. Később áttér a nemzeti verselésre, de megtartja az arúzt is. Mikor spontán, könnyed ér­zelmeket önt dalba, akkor a szótagos verselést használja ; a súlyosabb, szenvedélyesebb, ünnepélyesebb érzelmek külső formájául azonban meg­felelőbbnek tartja az arúzt. Lírájának éltető eleme a szerelmi és hazafias érzés. Költői tehetsége a legeredetibben tör elő egy bájos szerelmes versé­ből, melynek címe : A vízgyűrűk. A költő a tavasz első napján a hegyek közt sétálva egy forrásra akad. Eszébe jut, hogy pár évvel ezelőtt kedve­sével ennél a forrásnál szoktak megpihenni és a vízből inni. Fájdalom

Next

/
Oldalképek
Tartalom