Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1930

25 32 esetben 13, ill. 11. Tekintetbe kell azonban vennünk, hogy Holgreffnél, ahonnan Szilády a verset közölte, gyakori a romlott szöveg és hogy a hibás sorok helyett Bornemiszánál, ahol szintén megtalálható a vers, 21 esetben van szabályos szótagszámú sor. A tiszta 4j2 tagozódás aránya az első és második sorfelekben 154: 149. Rímképlet: a a a a. 26) Szegedi Gergely: XXIX. psalmus. (II. 222.) Ennek a nótajelzése is „az Jázon nótájára" utal. A 48 soros versben a középcezura minden esetben helyén van. A szótagszám is csak egy sorban szaporodik 13-ra. Az első sorfelekben 12, a másodikakban 14 a tiszta 4 2. Rímképlet: a a a a. 27) Szkárosi H. A.: Vigasztaló ének. (II. 161.) A középmetszet a 48 sor mindegyikében a helyén van. A szótagszám 2 esetben 13. 4 2 beosztást 16-ot, ill. 10-et találunk. Rímképlet: a a a a. 28) Barát István: LXIX. psalmus. (VI. 245.) 56 sorában minden esetben jó a főmetszet. A szótagszám is végig pontos. A 4 2 beosztás aránya: 16 : 20. Rímképlet: a a a ,a. 29) Sztárai M.: Az Úristennek való hálaadás és könyörgés (V. 107.) Cezúra, szótagszám hibátlan. A 4 2 beosztású diméterek aránya 16 : 12. Rímelés a a a a. 30) Az utolsó ebben a csoportban Sztárai LXV. psalmusa (V. 110.) Cezúra hibátlan, a szótagszám 2 esetben 13. A 4 2 beosztású diméterek aránya 22 19. Rímképlet: a a a a. A következő 2 versben nem 4, hanem 3 sor alkot strófát. 31) Szegedi Kis István: Az anyaszentegyháznak siralmas panaszolkodása. (VI. 4.) A főmetszet mindegyik sorában helyén van. 4 2 beosztás van 7, ill. 5. Sorai egy rímre mennek. Szidalmazzák I ezek || az Krisztusnak | nevét, Nem különben I tartják || mint eretne- I keket, Az kik a Krisztusban vetötték ' hütüket. 32) Szintén 3 sor alkot egy rímmel strófákat Szfedrosínak Emberi szerzésről c. versében. (II. 227.) Szótagszám, cezúra pontos. A tiszta 4!2 beosztás aránya 32 : 32. Barlangból ha | kijő || alánézve I kullog, Álnokságot I gondol |[ de kétfelé I hallgat, Ahova bé i férhet, || ott bizon nagy I kárt hagy. Összegezve a tapasztalatokat, a következőkben jellemezhetjük szimm. 12-es dallamformára énekelt XVI. sz.-i verseinket: Első és legfontosabb követelménynek látjuk a középcezura megtartását, mely a sorokat két egyenlő félre osztja. A legtöbb, sokszor több száz soros versben egyetlen cezurátlan sor sincs. Ha egyik-másikban van is ilyen, ez a sorok számához képest elenyészően csekély. Lehetetlen a XVl. sz. verselési gyakorlatában oly mértékű öntudatosságot feltételeznünk, mely ennek a követelménynek ennyire következetes érvényesítését eredményezhetné. Lehetetlen, hogy legalább a gyakorlatlan verselők (mert bizonyára ilyen is van közöttük) ne vétettek volna ellene, ha valamely külső, tőlük független erő nem készti őket a sormetszetek ennyire pontos és következetes feltüntetésére. Ez pedig a ritmusideál, a dallam, mely saját formáját átadta a szövegnek is. Mivel pedig a dallamban a 6. hang után határozottan érezhető cezúra van, a hozzá énekelt versnek is feleződnie kell a megfelelő helyen, a 6. szótag után, hogy jó énekszöveg legyen. A második követelmény, melynek azonban verseink már kevésbbé pontosan tesznek eleget, a 12-es szótagszám. A dallam 12 hangból áll,