Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1930
10 nak egész históriája facsimile kiadásban megjelent Kodály Z. egyik cikkében. Dési A.-nak Az iffiu Tóbiásnak házasságáról való históriás énekét közölte Szabolcsi B. 2) Csükei I.-nak Illyés prófétáját zongorakísérettel ellátta és közölte Kern Aurél a Magyarságban. Fent említett munkájában adta ki Mátray G. Tinódi krónikájának a dallamait is, szám szerint 23-t (A Cronicában tulajdonképen 25 vers fölött van dallam, azonban az Enyingi Terek János vitézsége, az egri históriának 2. része, továbbá az egri históriának 3. és 4. része egy dallamra megy.) Mátray átírása nem helyes. A kulcsokat, tempót helytelenül értelmezte és ami a legnagyobb hibája, kora zenei ízlését vitte bele a dallamok ritmusába és pontozásaival megfosztotta azokat egyik legjellegzetesebb sajátságuktól, melyről alább lesz szó 3) — A Tinódi-dallamok következő, teljes és kritikai kiadása 1929-ben jelent meg a Zenei Szemle I. számában Szabolcsi Bencétől. Itt már két új, a Cronicába fel nem- vett dallam is szerepel, a Jason király históriájának 4) és Az szálkái mezőn való viadalról dallama. 5) Tinódinak még három, a Cronicába fel nem vett verséhez nem ismerünk dallamot. Az egyik a Zsigmond-krónika, a másik a História Zsigmond császárnak fogságáról és szabadulásáról, a 3. Az János király fiáról való szép krónika. Az utolsónak egyáltalában nincs nótajelzése, a középső egy idegen vers dallamára utal, az elsőre vonatkozólag pedig az 1205—6. sorban ezt írja: Nám ezt magyar nyelvre ki fordité, Nótáját is csak ő maga gondolá. Tehát ehhez is kétségtelenül írt dallamot. Szabolcsi minden dallamnál közli a facsimilét, utána pedig átírásukat adja mai hangjelölés szerint. Az átírás természetesen nem lehet egészen pontos. Ezeknek a dallamoknak eredeti előadásmódját, melyben — amint látni fogjuk — sok irracionális változás történt versszakról-versszakra a szöveg hatása alatt, pontosan visszaadni ma már lehetetlen és lehetetlen volt természetesen abban az időben a még mindig fejletlen hangjelölés és a tökéletlen nyomdatechnika mellett. Az előadás eredeti módjára csupán következtetni tudunk megközelítőleg az énekek mivoltából és az élő népdalból. — A következő, egy ritmikai kérdés eldöntésében fontos szerepet játszó melódiát, az Árgirus dallamát, Kodály Z. közölte i. munkájában. 6) Két dallamot közölt még Bornemisza Péternek 1582. évi detrekői énekkönyvéből (Enekec három rendbe) Szabolcsi B. 7) Az egyik Szepetneki János nak Bátorítás halál ellen (1555.), a másik Tőke Ferencnek Az Istennek röttenetes haragjáról (1553.) c. éneke. Ugyancsak ő közölte Bornemisza Péternek Cantio optimaját az 1693. évi ///yés-féle Sóltári Énekek-bői. 3) Kern Aurél a Magyarországban (majd később a Daloskert c. gyűjteményben) 6 XVI. sz.-i dal') Az Árgirus nótája. Ethn. 1920. 2) Tinódi zenéje. Zenei Sz. 1929. I. A Tinódi-dallamok között. 3) Ezt írja erre vonatkozólag munkájában : „Én azonban, hogy a Feszes, célszerűtlen, vontató és kellemetlen lassúságot az ének eléneklésénél enyhítsem, ... az éneklést élénkebbé s kedvesebbé is tegyem, az előadási mozgalom feszes monatóniáját pedig mellőzzem, itt-ott pontokkal élve jobban kiemeltem a rövid és hosszú szótagokat. . ." (4—5. 1.) ') Szabolcsi a dallamot Hlvés /s/ixta-nak 1693. évi Sóltári Énekek c. gyűjteményéből közölte. (46—47. 1.), ahol Szegedi Gergely.nek „Dávid Profetának imádkozásából" kezdetű szövegére fordul elő. A szöveg megvan Szegedi G. 1569,-i énekeskönyvében és az 1593. évi Bértfai ék.-ben, hol nótajelzése „Ad notam Jasonis" és „Az Jason énekének notaiara." Ha Tinódi Jázonjáról van szó, akkor az Illyés-féle dallamban valószínűleg Tinódi dallama maradt fenn. A Jázon dallamára anyagunkból is több vers utal, ezekről azonban a versformáknál lesz szó. 5) Ezt a dallamot Kodály is közölte i. munkájában. c) Ezenkívül mint népdal megjelent Bartók B. és Kodály Z.: Erdélyi magyarság. Népdalok. (61.) „Katona vagyok én. . ." kezdetű szöveggel. 7) Z Sz 1929 I 52 1 8) Jegyzetek a R. M'. K. T.-nak VII. kötetéhez. It, K. 1927. I—II. 142. 1.
