Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1930

(0 64, egyéb 29), a másodikban azonban már a 3|3 az uralkodó. (120, 3|2: 81, egyéb: 36.) Az 5-ös sorban sem a 3[2 (18) van többségben, mint az előbbinél, hanem a 2|3 (31, egyéb: 20). Ez a helyzet pl. a köv. strófában is: így lőn | kegyelmes j király ő | fiának, Rút vala | noha || választá | magának, Legottan | mondá j| könyül az i szolgáknak, Ruhát I hozzanak. Van azonban olyan strófája is, mely a mintát majdnem tökéletesen tükrözi: Csoda | irgalmas || és kegyelmes | atya, Mert meg nem | marad J fia, igyjól I látja, Jószágát | neki || mindenben ki I osztja, Es ímezt mondja: 3) A latin mintától való távolodás szempontjából a második fokon áll Tinódi Dávid királa. (III. 224. 1549.) A dallamformát már láttuk; vizsgáljuk most meg, mily mértékben vetítődött le ez a forma a szövegre. Az első, ami az előzőkhöz viszonyítva szembeötlik (azonban Tinódinál már megszokott jelenség), a sormetszetek gyakori elhibázása. A latin forma — amint láttuk — az 5. szótag után cezúrát kivan, de ezt kívánja a dallam is, hol a középlatin sapphikus metrumnak megfelelően a 4. és 5. hang semibrevis, melyre a köv. sorfél elején minimák következnek, miáltal az 5. hang után a nyugvópont határozottan érezhető. Tinódi szövegében mindezek ellenére is 46 olyan sor van, hol a középmetszet nem található meg (pontosabban szólva 28 sorában a 6. szótag után van. Pl. : Az bajviadalra [| ha szömbe juttok; Aranyért, ezüstért, || ti ne sírjatok.) Szótagszám szempontjából is egy lépéssel távolodik a mintától. 12-es sora ugyan csak 7 van (mindegyik 6|6 beosztású), azonban már 26 esetben van az utolsó sorban 5 helyett 6 szótag (ez pedig az egésznek, lévén a vers 400 soros, 1U része.) Míg a latinban a pontos szótagszám egyik főkövetelménye a formának, addig a dallam ezt a változtatást már inkább eltűri, a magyar ritmusérzék pedig nem talál benne kivetnivalót. A diméterek további tagozódása szempontjából már ez a vers sem távolodik el jobban az ősszkhémától, mintáz előbbi. Az első sorfélben ugyanis a 3j2 (131, 23: 69, egyéb: 48), a másodikban a 4 2 (144, 3;3: 99, egyéb: 53), az utolsó sorban pedig ugyancsak 3|2 (29, 2 3: 26, egyéb: 18) van többségben. Nagy sokan | futnak, 1 kik űt látják | vala, Mert félik | vala, ; Dávid látja | vala, Egy ű | közülök Dávidnak | szóllala, Ezt mondja | vala. 4) Legtávolabb esik a formától Melius Péter éneke, Az úrvacsora osztogatásának idején. (VII. 116.) 3 részre oszlik. Az első két részt valószínűleg arra a nótára énekelték, melyet az elején lehet olvasni („Felséges Isten, mennek föl."), a 3 résznek már külön nótajelzése van. („Bódog az ember ő az nagy Úristen".) 396 soros, 99 strófás, a a a a rímelésű, de szép számmal találunk olyan strófát is, ahol csak 2 v. 3 sor rímel. A cezúra mindössze egy sorban hiányzik, azonban a szótagszámra vonatkozólag már több figyelemreméltó dolgot tapasztalunk. Elsősorban is a strófa utolsó sora nem 5-ös hanem 6"os (csupán 3 sorban találunk 5 szótagot.) így tehát ritmikailag az utolsó sor a 3. sor második felének a megismétlése.l Továbbá: a 11-es sorokban 45 esetben van 12 szótag. Nem lehet véletlennek, vagy verselési fogyatékosságnak betudnunk, hogy a 12-es