Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1930
46 Következő három versünkhöz nem ismerünk dallamot, nótajelzése is csak az egyiknek van, azonban ez sem igazít útba bennünket. Itt kell azonban tárgyalni őket, mert azok a jellegzetességek, melyeket az előbbi két versnél kiemeltünk, kisebb-nagyobb mértékben itt is megtalálhatók. Ezekből következtetve lehetséges, hogy ezeknek a verseknek is valamilyen lejtésválró 10-es volt az előképük, bár nem feltétlenül szükséges, a ritmus levetítődése más típusú 10-es dallamból is megtörténhetett. 1) Az első ide tartozó vers 3) Erdéli Máténak Szent István haláláról való éneke. (VII, 10.) 142 soros, a strófák 4 sorosak, a a a a rímelésűek. Lehetséges, hogy romlott szöveggel van dolgunk, mert a 10-es helyett 13 11-es, 5 9-es és 2 12-es sora van. Ennek lehet talán részben azt is betudni, hogy 17 sorában nem található meg a 4 6 beosztást. A 6-os sorrész tagozódására vonatkozólag ugyanazt a stádiumot mutatja, mint az előbbi. Itt is a 3 3 és a 24 megoszlás van ugyanis túlsúlyban. (22 és 25, míg 412 csak 10, tagolatlan pedig 9 van.) 4) Bornemisza Péter versében, Az temetésről (VII, 214), hasonlóképen ingadozik a szótagszám (39 11-es, 5 9-es és 3 12-es sora van), azonban a 416 tagozódás már következetesebb, mint az előzőnél. (240 sora közül csak 6 van, mely nem követi ezt; sőt még a hibás szótagszámú soroknál is megtaláljuk 16 esetben a tiszta 4-es kezdőütemet.) A 6-os sorrész további jagozódására vonatkozólag az előbbi 3 vers stádiumát mutatja. (4i2 van 13, 3 3 73, 2 4 85; tehát többségben itt is az utolsó van.) A strófák 4 sorosak, egyríműek. 5) Bornemiszának másik ilyen formában írt verse, mely nótajelzésében az előbbi kezdősorát idézi, Az ítéletről c. (VII. 222.) Első 40Ö sorát megvizsgálva rögtön szembeötlik a 2 4 beosztású sorrészek nagy száma. Míg ugyanis 3i3 124, 412 34 van, addig 214 206. A 46 tagozódást itt is alsőrangú követelménynek ismerhetjük meg, mert a 400 sorból csak 8 nem kezdődik tiszta 4-es ütemmel. Szép számmal találunk már olyan strófákat is, melyekben következetesen megvan a 2i4 megoszlás. Ilyen : Régtől fogva | nagy sok | pogányokat, Zsidókat is, | híttül | szakadtakat, Mind felszedik I az sok | hamiss&kat, És halálos | bűnben | meghaltakat. XVI. sz.-i verseinkben tehét egy 4'6 és ezentúl még bizonytalan tagozódású 10-es sorfaj volt népszerű, mellyel már a középkorban is találkozunk. A kialakulásra mindenesetre hatottak a 4 6 tagozódásu lejtésváltó 10-es sorfajt feltüntető dallamok és talán valamilyen népi 10-es dallamforma is. Az idegen ritmusú dallamformával a magyar ritmusérzék könnyen kiegyezett, mert az, amit át kellett tőle vennie (szótagszám 4 6-os tagozódás), nem volt neki idegen, ami pedig ellenkezett vele (jambikus és trochaikus lejtés, lejtésváltás) azt nem vette át, de a dallam nem is igyekezett rávarrni, mert a szöveg énekszövegnek e nélkül is kifogástalan volt. A 6-os sorrész tagozódása még nem állandó; itt is ugyanaz a szabadság uralkodik, amivel XVI. sz.-i énekszövegeinknél már több ízben találkoztunk. Mégis a 33 és 2;4 van túlsúlyban, sőt mintha a mérleg itt is az utóbbi javára billennék. ') A népdalban gyakoriak a 41313 és 4!4I2 beosztású szövegekre énekelt dallamok. (Mind a kettőre van példánk a magyar népdal régi stílusánál.) V. ö. Bartók i. m. A) V. 69—72. példák, Bartók—Kodály i. m. 46., 48., 55., 115. stb. darabok.
