Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1930

39 Megjelenék | ez látásban || az szentségnek | dolga, Gonosz végre, I szidalomra hogy az szentség í jutna, Mint az disznók I úgy nem tudnak, il hogy mi haszna I volna. 7) Gergely: Micsodás az fesvény ember. (VI. 385. 1555.) 99 soros, a a a a rímelésű. A főmetszet itt is végig megvan a 8. szótag után. Az első diméter csak 2 sorban nem mutat 214 megoszlást. Tiszta 4:2 dimétere azonban több van, mint az előbbi versnek (43, 33 : 26). A szótagszám 4 sorban 15, azonban mindegyiknél az utolsó ütem szaporáz eggyel. Az ideális formának minden követelményét kielégítő strófáia is 5 van. Ilyen pl.: Szája foga I mint éles tőr, || néki olyan | vagyon, Az farkasnak I ő fogánál '! élesb foga I vagyon, Amit kaphat I mindjárt falja mert nagy éhen I várja. 8) Névtelen: Cantio iucunda de Helena Horvát. (VII. 316. 1566.) 51 soros, a a a rímelésű. A szótagszám egy sorban 15. A középmetszet végig tiszta, az első metszet is csak egy sorban van eltakarva. A második sorfélben 412 tagozódás 16, 33 48 esetben van. 9) Tinódi: Az János király fiáról való szép krónika. (III. 364.

1) Ezt sem vette fel Tinódi a Cronicaban, a Decsy-kódex tartotta fenn. A dallamát ennek sem ismerjük. 141 soros, a a a rímelésű. A szótagszám 1 sorban 16, 9-ben 15. A főcezura 5 sorban van eltakarva, a 4. szótag után levő pedig 6-ban. A második sorfélben 412 tagozódást mindössze 21-et találunk, ugyanakkor 33-ra majdnem háromszor annyi példa van. A következőben pl. a 3 3 megoszlás a kizárólagos : Az gyermöknek I fogadást tőn császár ő I székiben, Hogy halálig I oltalmazza II őtet ő I igyében, Ha élhetne, ! ő ültetné királi I székiben. Összefoglalva röviden a tapasztaltakat, XVI. sz.-i 14-eseinket elsősorban jellemzi a 8. szótag után kétfelé váló sor és az első diméter 4:4 tagozódása. Nem teljesen kifogástalanok ugyan a versen ebből a szempontból, azonban a hiba elenyézzően csekély. A második diméter tagolásában ugyanaz a szabadság uralkodik, sőt még nagyobb mértékben, mint a népdalok és az újabb irodalom 14-eseinél. A szótagszám ingadozása hellyel-közzel nagyobb, mint az eddig tárgyalt típusoknál, azonban ezt részben szövegromlásnak lehet betudnunk, részben pedig, az esetek túlnyomó többségében, a második diméter utolsó üteme szaporáz eggyel, ami valamiképen felmondás közben is eltűrhető, éneklés közben pedig valószínűleg még kevésbbé jelentett zökkenőt. Az általános rímképlet itt is a a a a, ill. a a a. — A középkorban két képviselője van e formának. XVI. sz.-i verseink, az egy Armbrust Kristóf-féle gúnydalt leszámítva, verselés szempontjából fölöttük állanak amazoknak. V. Négyütemű 13-asok (4/21/4/3 és 4'4//4'l.) Tisztán 13-asokban írt versünk a R. M. K. T. II—VII. kötetében 4 van. Ezek közül kettőnél 4, kettőnél pedig 3 sor alkot strófát. Ritmikai szempontból maguk a sorok is két típust mutatnak. Az egyik 4l4í!4il, a másik 4121413 megoszlású. Az előbbihez 3, az utóbbihoz 1 vers tartozik.

2) ') Szereztetésének idejét Thahy K. 1552-re, Szabó K. 1551-re, Szilády Á. és Dézsi L. pedig 1553-ra teszi. *) A 4j2||4|3 sorfajjal még többször fogunk találkozni más sorfajokkal kombinálva.