Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1930

27 verseinkben a dallamritmus levetitődésének a folyománya. Ha ugyanis megvizsgáljuk Tinódinak tiszta 12-es, középcezurás dallamformára énekelt verseit, azt tapasztaljuk, hogy az 1538. körül írt Jázon 340 sorában csak egy, az 1541-ben írt Buda veszéséről és Terek Bálint fogságáról c. 200 sorában egy sem, az 1542-ben írt 135 soros Príni Péterben csak 3, az 1543-ban írt 180 soros Verbőczi Imrében szintén csak egy cezurátlan sor van. Ha már most a dallamot, mint magyarázó tényt kiküszöböljük, természetesnek fogjuk találni a követelményt, hogy a még később írt, Az szálkái mezőn való viadalról c. versben még kevesebb cezurátlan sort találjunk. E helyett azt látjuk, hogy itt a 260 sorban 22, tehát majdnem ötször annyi cezurátlan sor van, mint az összes korábbi versben együttvéve. A dallam azonban megmagyaráz mindent: A dallamsorok cezurátlanok, ennek következtében a versben sincs szükség cezúrára, mely e nélkül, ha felmondani való versnek nem is, énekszövegnek azonban föltétlenül kifogástalan. A dallam megszabta keret itt tehát csak a 4 sor és a 12-es szótagszám. Ezen túl a dallam mást nem követel: nem követeli tehát sem a középcezurát, sem a diméterek további tagozódását. Azt azonban, hogy a sorok túlnyomó többsége mégis cezurás és hogy a a diméterek ugyanazt a tagozódást mutatják, mint a fenti versekben, a nyelvben levő ritmikus hajlamoknak kell tulajdonítanunk. II. Cezurátlan 11-es dallamokra énekelt versek. (4/4/3) Ilyen vers a R. M. K. T.-nak II—VII. kötetében 51 van, tehát 18-cal több, mint 12-es. Ez a forma talán még az előbbinél is népszerűbb lehetett. Az 1540-es évekből van 6, az 50-esekből 11, a 60-asakból 11, 1 1570ből és 19 évszámát nem ismerjük. Míg tehát a 12-eseknél a nagyobb rész az 1540—55, addig a 1 l-esek zöme az 1550—70 között levő időre esik. Műfaj szempontjából van közöttük 32 históriás ének és 11 zsoltár. Látható tehát, hogy a szimm. 12-es mellett a históriás éneknek ez a legkedveltebb formája. Nagy kedveltségét mutatja, hogy Tinódi, kit e forma egész életén végigkísér, 11 versét írta 4|4|3 1 l-esekben; Dézsi A. 4-et, Szegedi G. 4-et, Sztárai, kinek ez a legkedveltebb formája, 7 zsoltárt és még egy verset. Ezeken kívül még 23 szerző szerepel egy-egy verssel. A sorok négyenkint alkotnak strófát, 2 versben azonban 3, egyben pedig 2. A versforma mai megállapodott stádiumában a 5. és 8. szótag után cezúra van, minek következtében a sorok két 4-es és egy 3-as ütemre oszlanak. Hogy XVI. sz.-i verseink mennyiben követik ezt a tagozódást, azt az alábbiakban látni fogjuk. Itt csak azt emeljük ki, hogy a dallamritmika egyetlen immanens jegye az utolsó 3 hangon való sorvégi meglassulás, közbül azonban sem a 4., sem pedig a 8. hang után nincs cezúra. 1) Időrendben az első ebben a csoportban Tinódi Judit asszon-a. (III. 237. 1540 körül.) E 416 soros versben a szótagszám meglehetősen nagy ingadozást mutat: 18 sora 12-es, 4 13-as. Az előbbiek a 3. ütemet szaporázzák meg egy szótaggal. Ha megvizsgáljukt hogy a vers a 4!4!3-as tagozódást mennyiben követi, a következőket tapasztaljuk: Az első metszet 178, a második 192 esetben van eltakarva. Olyan sora, melyben mind a két cezúra el van takarva 86 van, ahol pedig egyik sem, 132. Jellemző, hogy olyan srófája, mely a mai ritmusszkhémának teljes mértékben megfelelne, egy sincs. Rímképlet: a a a a. Sok vitézlő I népet el-bé I hivata, Nagy hatalmas I hadat hamar I támaszta, Olofernes I királt elő I szólítá, Kit az többi I kőzett jobbnak | alíta.