Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1929
26 párthoz sem csatlakozott. Utálta a klikkszerüséget és megvetette a reklámot Ezért mindenkit elutasított, aki bármilyen célra életrajzi adatot kért tőle. Következetesen ragaszkodott művészi álláspontjához, melynek értelmében a teremtő művész munkáiban él és a mértéket innét kell venniök. Akinek tehát az ö személyiségére van szüksége, az munkáiban mélyedjen el. Soha még az ujja het gyét sem mozgatta meg valamelyik müve előadásának érdekében. (De ez inkább az öregedő Goldmarkra illik.) Ami nem történt meg spontán a másik oldalról, azt olybbá vette, mintha nem történt volna meg. A rendszerint akarata ellenére történő iinneplésekenem szerette. Az ovációt félénken köszönte meg s meghajlásában volt valami mentegetőzés, bocsánatkérés. Még az utolsó próbákon is erős lámpalázzal küzdött. Sikereit a közreműködők elsőrangú művészi munkájának tulajdonította. Ez nem volt póz, hanem a vele született szerénység, vagy sokszor az önbizalom hiánya. Jellemző szerénységére a következő közismert eset: Goldmark egy ízben K arlsbadban üdült. K a r' sbadban híres szimfónikus zenekar működött. Minden komponista örült, ha müveit ez a zenekar adta elő. Labitzky zeneigazgató, amikor meghallotta, hogy Goldmark Karlsbadban van, meghívta a ,,Falusi lakodalom" próbájára. Goldmark megjelent és örömmel hallgatta meg a híres zenekar tökéletes munkáját. A nyilvános hangversenyre is meghívták. A közönség megneszelte a zeneköltő jelenlétét és tömegesen lepte el az árnyékos parkot. (Freiluft-Symphoniekonzerte) A bemutatás nagyszerűen sikerült. A közönség tombolt. De Goldmark sehol sem veit található. Erre a zenekari tagok keresésére indultak és csak hosszas kutatás után találtak rá a park melletti szalon egyik zúgában, ahol magányosan hallgatta müvét. Labitzky maga ment érte s még ekkor is csak hosszas vonakodás után sikerült a szerény komponistát a közönségnek bemutatni. 1) Goldmark gyakran panaszkodott, hogy elhanyagolják, pedig ha személyesen járt volna el, minden kívánságát könnyű szerrel megvalósíthatta volna. Unokaöccse sokszor hangoztatta, hogy reklámra minden művésznek szüksége van. Az ilyen beszéd megharagította, sőt a téma továbbfolytatását meg is tiltotta. Valahányszor egy-egy újabb müvéről valamit öccsének elárult, így szólt: ,,Das ist für den Neffen, nicht für den Journalisten bestimmt." 2) Ernő Ágost braunschweigi herceg édesatyja, a cumberlandi herceg, akinek Gmundenben is volt kastélya, így jellemzi Goldmarkot: „Goldmark pompás öreg úr volt, de túlságosan szerény és kissé emberkerülő. A mi házunkban is megfordúlt. Évek teltek el, míg mi Oster.—Ung. Musíker Zeitung. 1910. 111. 13. von M. Kaufmann. Goldmarks Bescheidenheit. 2) Persönliches von Goldmark von L. Kárpáth N. Wr. Journal. 1915. 1.3.
