Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1929

Dr. Vuískils György az Intézetnek nyugalmazol! tanára 1858. ápril Í.-1929. oki. 24. Bár már 8 évvel előbb megszűnt testületünknek működő tagja lenni és azóta a jól megérdemelt nyugalomnak csendes pihenőjét élvezte, mégis mindnyájunkat mélységes fájdalommal töltött el a mult év okt. 24-én délután városunkban villámgyorsan elterjedt váratlan gyászhír, hogy testületünknek és városunknak szeretett Vutskits bácsija néhány napi gyengélkedés után, amelynek komolyságát senki sem sejtette, nemes lelkét Teremtőjének visszaadta. Mélységes volt gyászunk és fáidalmunk, mert nyugalomba vonulása után is a mienk maradt ő és a mienknek is tartotta magát és egyedül a halál volt képes megszakítani a szeretetnek és tiszteletnek 31 év szőtte, soha össze nem kuszált vagy megszakított szálait, amelyek bennünket kölcsönösen összefűztek. A boldog Nagy-Magyarország egyik gyöngye, a kincses Erdély szülte és csiszolta ki nemes lelkét számunkra, hogy azután több mint három évtizeden át a balatonparti magyar ifjúság szívébe oltsa amaz erények sokaságát, amelyek egész lényét eltöltötték. Mert Dr. Vutskits Qyörgy mintaképe volt a legnemesebb értelemben vett jó embernek, annak minden erényével. aki mindenkor és mindenütt csak jóságot terjesztett maga körül és megbecsülésben, őszinte tiszteletben és szeretetben részesült mindazok részéről, akik öt ismerték és vele érintkezni szerencsések voltak. A gyenge testben nagy lélek lakozott, mely vallásos és imádságos volt teremtő Istene előtt, kedves és szeretetre méltó kartársai és embertársai iránt és mindenekfelett szerény és igénytelen az életnek nagy tülekedéseiben. Szerénysége és a rend iránti hálája tartotta meg öt a középiskolai kathedrán, akinek alapos és széleskörű tudásánál és gazdag, sokszor dicséretben és elismerésben részesült irodalmi munkásságánál fogva főiskolai kathedrák is megnyíltak volna. Élénk összeköttetést tartott fenn szaktárgyait, a természetrajzot, földrajzot és geológiát művelő tudósokkal, szakemberekkel és irodalmi egyesületekkel, első sorban a Természettudományi Társulattal, amely ismételten dicséretben és pályadíjban részesítette és szorgalmas munkatársa volt a Természettudományi Közlöny, a Halászat, az Adria és általában az öszszes szakfolyóiratoknak és a Magyar Alföldi Bizottságnak. Orszá-