Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1928
10 parányi kis gömböcskék, melyek a rendelkezésükre álló teret teljesen kitöltik. Olyanok tehát, mint pici kis tömör labdák. Állandók-e az elemek? Dalton, amint láttuk, az atomokról nem tanított mást, minthogy azok egységes, oszthatatlan testeknek mutatkoznak legalább is azon hatásokkal szemben, melyek az elmélet felállításáig a tudomány rendelkezésére állottak. 1) És Dalton elmélete mégis a XIX. század egyik kémiai dogmájának vált alapjává, annak a tételnek, mely az elemek állandóságát, minden körülmény között való változhatatlanságát, a teremtéstől való létezését mondotta ki. E szerint tehát mindenegyes elem külön egyed, különálló kis világ, egy elemet másikká át nem alakíthatunk. E tannak kikristályosodását az a körülmény magyarázza meg, hogy Dalton elméletének felállításától, tehát a XIX. század legelejétől, egészen századunk kezdetéig a kísérletek, megfigyelések tömkelegének közepette egyetlen olyan jelenség nem merült fel, amelyből az atom öszszetett voltára lehetett volna következtetni. A XIX. század rohamosan fejlődő kémiája egyre jobban kiépíti az atomelmélet alapján törvényeit, kifejleszti a gázok kinetikai elméletét. Újabb és újabb elemeket fedeznek fel, soha nem remélt virágzásnak indul a szerves kémia, tízezrével állítanak elő mesterségesen új szerves vegyületeket. E közben sehol, semmi adat nem bukkant fel, ami az atomok oszthatóságának, illetve az elemek átváltozásának feltevését szükségessé tette volna. Hogyne erősödött volna meg ezek nyomán az elemek állandóságába vetett hit! Meg is erősödött olyannyira, hogy amíg a XIX. század folyamán a csillagászat, földtan, de főképen a biológiai tudományok mindannyian a szüntelen átalakulás, fejlődés alapjára helyezkedtek, a kémia művelői büszkén hivatkoztak arra, hogy a változások közepette mégis csak van egy nyugvó pont és ez a kémiai elem. Mert — szerintük — az anyagban csak az elemek száma és csoportosulása változhatik, maguk az elemek azonban állandók és változhatatlanok. Ezek után érthető, milyen váratlanul érték a kémiát a mult század végén felfedezett radióaktív jelenségek ! Ezeket az elemek állandóságáról szóló tan merev keretei közé sehogy sem sikerült beilleszteni. Hiszen ezek a jelenségek azt sejttették, hogy az atomok is összetettek, tehát nem szerkezetnélküli egységek. Bizonyos körülmények között el is bomolhatnak, miközben az anyag átalakul. A tapasztalati és kísérleti tények sora arra késztette a kémikusokat, hogy az atom oszthatatlanságáról és az elem állandóságáról vallott nézetüket megváltoztassák és újabb atomelmélet, anyagszerkezet alapjait rakják le. ') WeszeUzkv : A rádium és az atomelmélet. 95. 1.
