Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1928

38 Befejezés. Az elmondottakban megismerkedtünk az elemekről, az atomok szerkeztéről vallott legújabb elméletekkel. Láttuk, hogy nyomukban az anyag szerkezetéről, mibenlétéről való felfogásunk pár évtized alatt lényegesen megváltozott. A százados, fényes múltra vissza­tekintő atomelméletet, melynek a természettudományok haladása annyit köszönhet, sok tekintetben módosítani kellett. Tévesen von­ják azonban le egyesek, ebből azt a következtetést, hogy ezek az elméletek az atomelméletet támadják, tehát az atomelmélet, a klasszikus kémiai egyik oszlopa megdőlt! Hiszen az újabb elméle­tek, — tárgyalásunk folyamán is láthattuk, — nem tagadják az atom létezését, hanem egyenesen azon alapulnak. Sőt, végső kö­vetkeztetéseikben oda jutnak, hogy nemcsak az anyag áll atomok­ból, hanem az energia ősformája, az elektromosság is atomos szerkezetű (atomizmus). A radióaktiv jelenségek az atomot összetettnek mutatják. Az önként, külső beavatkozás nélkül bomló radióaktiv elemek száma azonban a többihez képest kevés. Még kisebb azoknak az ele­meknek a száma, melyeket a legnagyobb energiforrással — az a-sugarakkal — mesterségesen fel tudunk bontani. A radió­aktiv elemek kivételével tehát ezután is változatlanoknak tekint­hetjük az elemeket, legalább is a közönséges viszonyok között. Az atomokra támaszkodó kémiai törvények a jövőben is igazak maradnak, vagyis a kémiai átalakulásokat ezután is úgy kell fel­fognunk, mint az atombomlási jelenségek ismerete előtt. Az újabb elméletek nyomán új fogalmakkal bővült a kémia és fizika területe, melyek segítségével számos eddig meg nem fejtett kérdésre fele­letet tudunk adni. Az eddigi haladásnak legfontosabb eredménye az, hogy a fizika és kémia egyre több érintkező pontot talál, ha­tárvonaluk elmosódik, területük összefolyik. így áll elő a termé­szettudományok különböző ágai között az egység. Az atomok szerkezetével kapcsolatos új anyagelmélet eddig ismeretlen, még a természettudományos gondolkodásban meg­edzett ész számára is végeláthatlan perspektívát tár elénk. Mi mást mutatnak a radióaktiv bomlás és a mesterséges atomroncsolás jelenségei, mint az atom múlandóságát! Ha azonban az atom véges, épúgy végesnek kell lennie az egész világegyetemnek is. Az anyag teljes felbomlásának, megsemmisülésének réme rajzoló­dik elénk! Pusztulást látunk, melynek gondolata hívőt, tudóst egyaránt megborzongat. De a kép talán mégsem olyan sötét, a mindenség megsem­misülése nem olyan gyorsütemű! Hisz' a radióaktiv bomlás bizo­nyára a teremtéstől fogva folyik és még a radióaktiv anyagoknál js sokáig fog tartani. Mennyivel inkább a közönséges elemeknél!

Next

/
Oldalképek
Tartalom