Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1928
11 1922-ben Petterson és K^irsch (Bécs) még tökéletesebb módszert dolgozott ki az atombontási kísérletek végzésére, mellyel a Mg-ot, Si-ot, C-t (gyémánt) és a Be-ot is sikerült felbontaniok H-sugárzás közben. 1) Ezt később más elemekről, köztük nehéz fémekről is kimutatták. Ezekután bebizonyítottnak tekinthetjük Proutnak az egyetlen öselemröl, a H-ról való több mint száz éves feltevését. Hogy eddig nem sikerült minden elemet mesterségesen szétrombolni, az a körülmény ismét csak az atommagvat összetartó hatalmas erőre mutat. Az eddig rendelkezésünkre álló leghatalmasabb energiaforrás, az a-részecske is csak ritkán, millió eset közül egyszer-kétszer bizonyul vele szemben hatásosnak. Az rt-sugarakénál tízszer nagyobb energia birtokában bizonyára bármely atomot szét tudnánk rombolni. Ez már a jövő feladata. A mesterséges arany kérdése. Az elemek mesterséges szétrombolásának sikereit látva elvileg nem tarthatjuk lehetetlennek egyik anyagnak a másikba való átváltoztatását. Ez pedig annyit jelent, hogy elméletileg semmi sem áll útjában az alkémisták régi álma megvalósulásának: a mesterséges aranycsinálásnak. A gyakorlat persze nem tudja még az elmélet merész szárnyalását követni. Hogy az alkémisták törekvése mennvire kisért még most is, bár újabb formában és korszerűbb eszközökkel, mutatja az a feltűnő hír, meliyel az azóta elhúnyt Miethe (fl927.), a charlottenburgi műegyetem tanára 1924-ben meglepte a világot. Miethe ugyanis azt tapasztalta, hogyha az orvosi gyakorlatban használt kvarc higanylámpába túlerös áramot vezet, vagyis túlterheli, akkor a lámpa higanyából kimutatható mennyiségben (^—~ milligramm) arany keletkezik. Nagaoka japán kutató, Miethetől függetlenül, ugyanazt állapította meg. Természetes, hogy ez a hír nemcsak tudományos szempontból keltett feltűnést, hanem pénzügyi világot is méltán érkelte. A tudományos körök mindjárt kezdetben kételkedve fogadták és az „előállított" különben is csekély menyiségü aranyat a használt anyagok eredeti szennyezettségének tulajdonították. Ez annál valószínűbbnek látszott, mert a higany majdnem mindig szennyezve van arannyal. A feltevés valónak is bizonyult, mert más kutatók a legnagyobb gondossággal megismételték Miethe és Nagaoka kísérleteit, de vagy semmi aranyat nem nyertek, vagy csak anvnyit, amennyi az elkerülhetetlen szennyezésből származott. A tudományos vita azzal záródott, hogy Miethe és Nagaoka eljárásával nem lehet a higanyból aranyat készíteni. A pénzügyi világot is ') Kémia! Folyóirat, 1928. jan. 2
