Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1928
12 törést szenvedett, mert viszont az addig ismert elemek között is nagyon sok volt, melyek atomsúlya, az ismételt pontos atomsúly meghatározások eredménye szerint is, törtszám, tehát nem egész számú többszöröse az egységül elfogadott hidrogén atomsúlyának. Ennek megmagyarázására Proutnak azt kellett volna feltételeznie, hogy az ilyen elemek atomjában a hidrogénatom egész számú többszörösén kívül annak törtrésze is összesűrűsödött. Minthogy azonban Dalton elmélete szerint az atom oszthatatlan, a két fölfogás összeütközése elkerülhetetlenné vált. Dalton atomelmélete győzött és Proutnak *ó'sanyaga», amely pedig Aristoteles képzelt <ösanyagával» szemben már valóságos elem volt, feledésbe ment. A periodusos rendszer. Az atomok oszthatatlanságának és az elemek állandóságának tana Prout elméletének bukása után olyan biztosan állott, hogy körülbelül 80 évig, a század végig, nem találkozott ellenvéleménnyel. Pedig a kimúlását jelző halálharáng már iőval előbb megkondult, az ú. n. periodusos rendszer képében. A periodusos rendszer számtalan törvényszerűsége és még meg nem oldott rejtélye irányítja a modern kémiai kutatást. Minthogy későbbi tárgyalásunkban is hivatkozunk reá, fontossága miatt kissé bővebben kell vele foglalkoznunk. Még 1866-ban történt, hogy John Newlands angol természettudós néhány kezdetleges elemcsoportot állított össze és azokba csoportosította a tulajdonságaik alapján szorosabban összetartozó, tehát szerinte rokon elemeket. Mikor azonban ezt a londoni kémiai társaság ülésén bemutatta, kinevették és az egyik felszólaló azt kérdezte tőle, hogy nem volna-e célszerűbb az elemeket nevük kezdőbetűjének sorrendjében csoportosítani? 1) Ilyen erősen hittek még ekkor is az elemek elszigeteltségében! Pedig három év múlva, 1869-ben fellépett Dmitri Ivanovics Mendelejeff (1834—1907.) orosz természettudós az elemek összefüggéséről szóló nagyjelentőségű felfedezésével, akit nyomon követett Lothar Meyer. Ketten állították fel az elemek első ú. n. periodusos rendszerét, melyen később . még mások is javítottak, így keletkezett az elemeknek a mellékleten látható táblázata, mely a kémiai kutatás megbecsülhetetlen segédeszközévé vált. ményezésére az atomsűly alapjául az O alomsúlyál fogadjuk el, melyet önkényesen 16-nak veszünk Ha ezen az alapon számítjuk ki a H atomsúlyát, 1 008-nek találjuk. A legtöbb elem alomsúlya az O-nel alkotott vegyületéből állapítható meg. Viszont, a H és O alomsúlya közti viszonyt kellő pontossággal nehéz meghatározni. Ha ez a viszony pontosabb meghatáozás következtében megváltoznék, a többi elem alomsúlyát Is mindig át kellene számítani. Hogy ezt elkerülhessük, azért vonatkoztatjuk most már az atomsúlyt az O-re. A továbbiakban csak a történeti hűség kedvééri beszélünk a H-re mint egységre vonatkoztatott alomsúlyról. Mivel az elem csak atomsúlya egész számú többszöröse arányában vegyülhet, az atomsúlyl vegyülösúlynak is nevezzük. 1) T. T. Közi. 805. sz. 143. 1.
