Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1927

Lukács Ist.áii" 1924. július 1. Győrfi Endre 1926. május 14. Lakatos Vince dr. 1926. június 27. A beírt és vizsgázott tanulók száma iskola évenként Beirt vizsgázott Beirt vizsgázott 1896.—97. 270 258 1912.—13. 1897.—98. 285 272 1913.—14. 1898.—99. 296 288 1914.—15. 1899.—1S00. 304 294 1915.—16. 1900.—01. 291 282 1916.—17. 1901.—02. 295 283 1917.—18. 1902.—03. 302 294 1918.—19. 1903.-04. 302 293 1919.-20. 1904.—05. 296 277 1920—21. 1905.—06. 281 273 1921.—22. 1906.—07. 297 284 1922.—23. 1907.—08. 309 287 1923.—24. 1908.—09. 318 296 1924.—25. 1909.-10. 319 302 1925.—26. 1910.-11. 327 319 1926.—27. 1911—12. 322 312 334 341 365 359 364 380 357 377 359 328 307 335 344 360 363 328 334 358 346 348 374 345 351 344 319 301 328 337 352 355 Meghalt tanulók: Brankovics György V. 1896. dec. 11. Kétszery István VIII. 1869. február 10. Laskay Ferenc II. 1901. máj. 11. Hausner Nándor VIII. 1904. ápr. Ligeti Imre I. 1906. jan. 17. Rauch István VII. 1910. Kovács Gyula I. 1913—14. tanévben. Kiricsi Ferenc I. 1913—14. tanévben. Babai Mihály V. 1914—15. Hofmann József VIII. 1919. dec. 18. Köszörűs Imre IV. 1919—20. Nagy Imre VI. 1921. febr. 9. Az intézet pedellusa az általunk tárgyalt egész idő alatt Hegedűs Pál volt. Az épületben más változás nem állott be, minthogy 1909. VIII. 26. — IX. 11. között a vízvezetéket építették be s a már jelzett időpontban a tornaterem kapott új felszerelést. Intézetünknek a háborúban való részvételét a háborús évek értesítői, főleg az 1914.—5. és az 1915.—16. évi tünteti fel, mely értesítők útbaigazítást adnak arról, a tanulmányi időben, — rendben, vizsgálatok, érettségiek kapcsán milyen rendkívüli események történtek a rendkívüli idők kényszerűségéből, kik lettek katonák tanulóink köziil, s milyen más intézetek jártak iskolánkba, hogy itt tartsák meg előadásaikat. Hősi halált halt tanulóink emlékezete jelen értesítő más helyén külön fejezetet alkot. Intézetünknek sem tanulmányi sem erkölcsi rendjéhez nem tartozik betű szerint, de intézetünk története mégis hiányos lenne, ha nem történnék említés azokról a szép számú, tekintélyes összegű, s főként hálás, kegyeles szivet eláruló alapítványokról, amelyek anyagi összegében a mult hálája, a végzett diákok emlékezete a jövő támogatásában találkozik s amely alapítványok mint a hála, az áldozatkészség megnyilvánulásai nyilván az erkölcsi nevelésnek, példaadásnak elvitathatatlan tényei. Nemcsak ez a mindennél súlyosabb erkölcsi tény méltó a megörökítésre, hanem az is, hogy az alapítványok kamatainak — amíg azok a háborúig teljes értékűek voltak — nem