Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1914

24 írói világunk saja-java tartozik ide. Névsorából talán Farkas Imre, Lampert Géza, Váradi Antal, Mora Ferenc és Ábrányi emelkedik ki elfogadhatóbban. Írói termékeik hangulat, legtöbbször hadicsilingelés már megírt költemény recept szerint. Az utolsó csoport a katonák, az őszintén énekelő vitézek csoportja. Itt a hivatásos és nem hivatásos hadi költők között vannak igazi katonaköltöink: Szepessy László, de leginkább Gyóni (Áchim) Géza emelkedik ki közülük. Egész háborús költészetünk legértékesebb termékeit a pionirköltő a körülzárt Przemyslből írta. „Lengyel mezőkön, tábortűz mellett." Ennél az eredeti költőnél álljunk meg egy-két percig. Szebbnél-szebb harci költemények várják az olvasót. Alapérzése az igazság szentségének érzése. A magyarságnak Szt. László óta új legendája támadt. Ferenc Ferdinánd jár a hadak élén, hogy mindörökre véget vessen az orgyilkos ország cselszövényének, Mintha a középkori magyar vallás- és hazaszeretet feltámadna, hogy az új „nagy Békeországot" felépíthesse. S a költő kezdi őszinte érzéseit repülő postán szerteszéj jel küldeni, a szellemi profuntot katonái közt szétosztani. Ugy véljük a várban zárt magyaroknak Gyóni leghívebb barátja, az a költőknek legőszintébh költője. Miről beszél érzésvilága ? Erről egész könyve regél nekünk. Levelét melyet Polyákországban keltez, aki olvassa könnyét szárítsa, mert vidáman él itt hü katonája: Betakaródzik a csillagos éggel, éhét elveri a bádog csajkájával. A jó katonának jól megy sorra „Hű szivvel igy vár Vig virradatra." (Levél a Gránicről) Amikor vasárnap jár pajtásával a sáncon a göncölszekér