Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1914

24 írói világunk saja-java tartozik ide. Névsorából talán Far­kas Imre, Lampert Géza, Váradi Antal, Mora Ferenc és Áb­rányi emelkedik ki elfogadhatóbban. Írói termékeik hangulat, legtöbbször hadicsilingelés már megírt költemény recept szerint. Az utolsó csoport a katonák, az őszintén énekelő vitézek csoportja. Itt a hivatásos és nem hivatásos hadi költők között vannak igazi katonaköltöink: Szepessy László, de leginkább Gyóni (Áchim) Géza emelkedik ki közülük. Egész háborús költészetünk legértékesebb termékeit a pionirköltő a körülzárt Przemyslből írta. „Lengyel mezőkön, tá­bortűz mellett." Ennél az eredeti költőnél álljunk meg egy-két percig. Szebbnél-szebb harci költemények várják az olvasót. Alapérzése az igazság szentségének érzése. A magyarságnak Szt. László óta új legendája támadt. Ferenc Ferdinánd jár a hadak élén, hogy mindörökre véget vessen az orgyilkos ország cselszövényének, Mintha a középkori magyar vallás- és hazaszeretet feltámadna, hogy az új „nagy Békeországot" felépíthesse. S a költő kezdi őszinte érzéseit repülő postán szerteszéj jel küldeni, a szellemi profuntot katonái közt szétosztani. Ugy véljük a várban zárt magyaroknak Gyóni leghívebb barátja, az a költőknek legőszintébh költője. Miről beszél érzésvilága ? Erről egész könyve regél nekünk. Levelét melyet Polyákországban keltez, aki olvassa könnyét szá­rítsa, mert vidáman él itt hü katonája: Betakaródzik a csillagos éggel, éhét elveri a bádog csajkájával. A jó katonának jól megy sorra „Hű szivvel igy vár Vig virradatra." (Levél a Gránicről) Amikor vasárnap jár pajtásával a sáncon a göncölszekér

Next

/
Oldalképek
Tartalom